Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ki tehet a kapcsolat megromlásáról ebben az esetben? (válófélben lévő házaspár + új partner)
Szándékosan nem írom le ki vagyok a történetben, hogy elfogulatlanul válaszoljatok!
Adott egy egymástól elhidegült házaspár, akik emberileg jó viszonyban vannak egymással, csak már úgy élnek egymás mellett, mint a lakótársak. Két gyerekük van. Mivel segítségük nincs, így közös megállapodással a feleség csak részmunkaidőben dolgozott idáig, mert így tudta hozni-vinni a gyerekeket, ellátni a háztartást,ügyeket intézni, stb. De így kevesebbet is keres, mint a férj.
A férjnek lett egy szeretője, akivel újra értelmet nyertek a hétköznapok. Úgy döntött, hogy elhagyja a feleségét miatta, viszont tisztában van azzal, hogy anyagilag nagyon rossz helyzetbe kerülne ezáltal a felesége és a gyerekei is (a gyerekek az anyukánál maradnak, ők is így szeretnék). Épp ezért, amíg a feleség nem talál teljes munkaidős állást, addig velük marad, mivel annyit a férj sem keres, hogy ki tudja pótolni a hiányzó részt, és magát is fenn tudja tartani. A feleség keres, de idáig még nem talált teljes munkaidős állást.
Az új pár nehezményezi, hogy miért nem költözik még a férj, össze is vesztek ezen, szakítás is felmerült.
Egyébként 5 hónapja tart ez az állapot.
Szerintetek ki a hibás, ha szétmennek? (Mi a jó megoldás?)
Biztos, hogy a feleség vagy? Sem a megfogalmazás nem erre utal, sem az, hogy semmilyen konkrétumot nem írsz. Gyerekek kora, kié a lakás, van-e nagyszülő, milyen a munkaidőd, van-e végzettséged, milyen messze az iskola, az ovi. Csak akkor írod, ha kérdezik, és még mindig nem tiszta sok minden. Pedig ez sokkal fontosabb abból a szempontból, hogy tudsz a saját lábadra állni, mint az, hogy a férjed meg a szerető majdnem szakított.
Amúgy tegyük fel, hogy te vagy a feleség. Neked ez utóbbi lesz a legjobb verzió. A szerető megy, a férjed marad, és minden megy tovább, mint eddig. Közben keress jobb állást, és ha van eszed, akkor egy jobb társat is, akivel TE kezdhetsz új életet.
Addig meg húzd az időt, mert ezt a helyzetet nem fogod tudni egyedül megoldani, ilyen körülmények között. Eddig is csak anyagilag járult hozzá a férjed a neveléshez, ezután is, csak sokkal kevesebbel, és neked kell ugyanilyen munkaidőben jóval többet keresni. Ez meg szinte lehetetlen, egy válság közepette, mikor rengetegen keresnek munkát. Sajnos az az igazság, hogy nem vagy jó helyzetben a munkaerő piacon.
51: Tényleg én vagyok a feleség, és azokra a kérdésekre amiket feltettél, már válaszoltam az eddigi hozzászólásaimban.
Valószínűleg, ha a férjem megunná, hogy nem találok állást, és félne, hogy a nő kidobja, akkor inkább lelépne... na akkor én se lennék ennyire visszafogott, mint most vagyok. Csak remélni tudom, hogy ez nem következik be.
Jelenleg annyit tudok tenni, hogy a közelünkben keresek munkát (iskola, ovi a lakástól 10 percre van gyalog), olyat, ahol a munkaidő fél 8-8-tól 16-ig tart. Nem véletlenül nem találtam munkát idáig, nagyon szűkösek a lehetőségeim. Elsősorban irodai munkát keresek (asszisztens, adminisztrátor...), de pl. takarítónői hirdetésekre is jelentkezem. (Most is irodai munkát végzek, asszisztens vagyok egy kis cégnél, 4 órában).
Ha szakítanának az azért nem lenne jó, mert mi már sosem
leszünk újra együtt a férjemmel és érzelmileg nagyon megvisel ez az egész helyzet, az, hogy együtt kell laknunk. Ha nem tudna elköltözni a nőhöz, mert szétmennének, az éppen ezért nekem sem lenne jó. Azt sem szeretném, ha végül én lennék bűnbaknak kikiáltva, hogy miattam nem tud új életet kezdeni...
Basszus állj már le ezzel, hogy te vagy a hibás, ha nem kezdhet új életet. Jó, hogy azt nem írod, hogy neki ez jár, megérdemli, te meg elnézést kérsz, amiért a két gyerekkel szükségetek van rá.
Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha támogat a gyászodban, kiveszi a részét a gyereknevelésből, és talán több kedved lett volna ideális feleséget alakítani. Ennyire nem vagy képben, hogy valójában milyen ember a férjed? Majd rájössz.
Amit ti akartok, az viszont nem megoldható. Eddig ugye 1,5 állásból jött össze x forint, és x óra jutott a gyerekekre. Most x összegből két háztartást fogtok fenntartani, tehát mindketten kevesebből fogtok gazdálkodni. Illetve a gyerekekre x/2 idő jut. Meg ugye elváltok, és apa elköltözik.
A gyerekek is megszenvedik ezt az egészet. Ti is. Sőt az új kapcsolat is. Ez ezzel jár.
Vagy beálltok a sorba azok közé, akik a gyerek 18 éves koráig együtt laknak, papíron házasok, de évek óta külön életet élnek.
Viszont jól gondold meg, hogy mennyire éri meg neked, hogy a volt férjed boldogságát tartod szem előtt. Nem ez az egyedüli szempont. Amit váláskor rögzít a bíró, az úgy marad! A következő 14 (40 inkább...) éved elkaszálod, ha nem tudsz küzdeni magadért.
#50, "Most tetszeleghet egy kicsit a jófej exfeleség szerepében, de ez tart mondjuk augusztusig, mikor suliba és oviba mindent meg kell vennie két gyereknek." - ez a baromság honnan jön? A valóságban a Kérdezőnek kettő darab választása van, állhat hozzá normálisan, és akkor a férje is azt teszi - mint láthatjuk - vagy hallgathat a lázítókra is, és akkor holnap marad egyedül havi 70 eFt-vel. Mert valójában most a férj is jófejkedik, a kötelezőn felül ad, és alkalmazkodik. A Kérdezőnek egyszerűen NINCS olyan lehetősége, amivel a jelenlegi helyzetnél jobban járhatna, kb a kihozható maximumot hozza ki a helyzetből.
Mert lehet itt a nyálat verni, hogy de a férj keressen új munkahelyet, de kötelezni őt rá senki sem tudja. Még a bíróság se.
Mondjuk az itt néhány megnyilatkozásból tökéletesen leveszem, hogy miért ilyen irodalmi ritkaság - SAJNOS! - manapság a békés válás.
53: Érzelmi szempontból teljes mértékben igazad van. Ha nem lennének a gyerekek (mint ahogy szerencsére vannak!!!), ha ez nem adna nekem az élet minden területén megkötéseket (munka, magánélet), akkor már szóba sem állnék a férjemmel, azonnal "kalap-kabát" lett volna, amikor kiderült, hogy másik nője van... Tudom, mert a sors megismételte önmagát, volt már egy 7 éves kapcsolatom, amit megcsalás miatt zártam le. Akkor még nem voltak gyerekeim, csak magamért feleltem, megtehettem. Most a gyerekek miatt nem mindegy anyagilag, érzelmileg (attól, hogy engem cserbenhagyott nőként, emberileg, mert tisztában vagyok vele, hogy ez történt, attól még a gyerekeim apja marad, és nekik szükségük van az apukájukra!).
Sajnos igaza van az 54-esnek. Így, hogy normálisan állok hozzá, a férjem is ezt teszi. Ha kiakadnék, követelőznék, akkor esélyes, hogy az új nőhöz "menekülne a sárkány-feleség" elől. Ráadásul, hogy még tetézzem a problémát, mivel minimálbérre van bejelentve, részmunkaidőben, hivatalosan, így ha a bíróság döntene a tartásdíjról, kb 10-10 ezret, ha kapnánk(?).
Önirónia:tipikus példája vagyok, hogyan nem szabad kiszolgáltatni magad a másiknak. Sajnos megbíztam a férjemben, hát nem kellett volna...
55: Kisebb gondom is nagyobb annál, hogy a párkeresésen gondolkodjak. Érzelmileg sem tettem túl magam még az egészen, mert túl azon, hogy lapos lett a kapcsolatunk, én még szere(t)tem a férjem.
Először rendeződjenek a dolgaim, alakuljon ki az új életünk... utána majd jöhet (talán) nekem is valaki az életembe.
Még ha el is hiszem, hogy a kérdező a feleség. Nekem nem az a kultúrát válás, ahol a feleségnek úgy kell elrendeznie az életét, hogy a gyerektartáson kívül semmire sem számíthat a volt férjtől, és kap pár hónap türelmi időt, amíg állást talál. De már megy az érzelmi zsarolás, hogy ő a szemét, aki miatt szakítani fognak szegény szerelmesek. Addig nézheti, ahogy heti többször a férje megy máshoz aludni.
Ez inkább szánalmas.
De ha a kérdező a feleség: még mindig az jár legjobban, ha tényleg szakítanak.
#58 "Nekem nem az a kultúrát válás, ahol a feleségnek úgy kell elrendeznie az életét, hogy a gyerektartáson kívül semmire sem számíthat a volt férjtől, és kap pár hónap türelmi időt" - a jelen esetben ugye a férj otthagyja a lakást a feleségnek és a gyerekeknek, és plusszban önként vállalt egy hazai szinten elfogadható gyerektartást, és egy átmeneti ideig ezen felül is segít. Miért, mi a jó eget szeretnél még ezen kívül???
"a feleség: még mindig az jár legjobban, ha tényleg szakítanak." - mi a fenéért járna jól? Gondolod, hoyg egy idegbajban szándékozik élni (gyerekestül) a következő x hónapban/évben egy olyan emberrel, aki nem az ő társaságukra vágyik???
A kultúrált válást pont az teszi azzá, hogy a felek nem egymás ellen kavarnak, hanem segítik egymást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!