Hogy küzdöttétek le a negatív szokásaitokat? Amiket gyerekkori traumák okoztak elsősorban.

Sajnos nagyon szenvedek pár rossz tulajdonsággal ez miatt.. Több pszichológusnál is voltam, de egyik se talált olyan megoldást, ami segíthet.

Röviden a családi hátterem: Apum alkoholista, aki vert minket, sose volt egy kedves szava hozzánk, letagadott/kitagadott ha valami nem tetszett neki, nem volt ránk büszke. Édesanyámat is terrorizálja, nem engedi ki a lakásból csak engedéllyel, nagyon féltékeny..

Ebből kifolyólag nekem is van pár negatív tulajdonságom. A féltékenység ennyire nincs nálam jelen, de azért zavaró (belenezek a telefonjaba, ha női nevet ejt ki ideges leszek, ha ránéz egy nőre szintén ideges leszek...). Folyamatosan megerositesre vágyok, arra, hogy kuzdjon ertem, hogy mutassa meg, hogy engem szeret, akár naponta. Ha nem mond semmilyen dicséretet napokig, elkezdek ráparázni, hogy nem tetszem neki.. Ha valamit szóvá tesz (tegyük fel nem tetszik neki egy pulcsi), rögtön ideges leszek, hogy ezért el fog hagyni. Görcsösen félek, hogy elveszítek egy olyan embert, aki a támaszom lehet. Mindig rettegek hogy mikor hagy el miért/kiért...

Van valaki, akinek voltak hasonló problémái? Az évek alatt sikerült már fejlődnöm, nagyon sokat, látszik a kapcsolataim minőségén és hosszán is, de még nem elég, sokkal jobban akarok fejlődni, de mindig elakadok és visszaesek. 22 éves vagyok, szeretnék már komolyabb kapcsolatot, de addig nem megy, amíg ezeket nem hagyom el.it javasolnátok, mit próbáljak ki? Nektek mi segített?

Köszönöm szépen előre is a segítséget. :)