Velem van a baj? Mi normális és mi nem?

A párommal már közel tíz éve vagyunk együtt. Azóta lett kettő gyermek. Az elején minden szép volt, viszont nap közben nem különösebben foglalkozott velem sosem, csak este jött haza, stb... A gyermekek körül soha nem segített semmiben, még egyszer sem etette meg őket legalább ha mást nem is. Az első szülés után már az első hazaérkezett napon azt kérdezte most mikor lehet köztünk valami? Sajnos ez minden nap így ment, nem értette meg, hogy NEM lehet most, nem én nem akarom. Ha éppen az nap mikor ő szeretné és nem szexelünk elfordul, el mond napközben mindennek, és azt érezteti hogy rossz vagyok. Persze, az első szülés után sem várhattam ki a 6 hetet, és akármilyen összeszorított foggal de kedvében akartam járni mert űgy éreztem én vagyok a hibás, de ő sem várta ki ugyanis folyamatosan csalt.... Nagynehezen megbocsátottam akkor, és teljesen elhittem, hogy velem van a baj. Ma ugyanez a téma, napközben egy rongy vagyok, egy semmi. Este szeret, ha véletlenül fáj valamim, vagy fáradt vagyok akkor "kétszínű ribnc" vagy "nyomorék, akivel egy egyszerű dolgot sem lehet csinálni" és hasonló vagyok.

Tényleg ennyire szörnyű egy olyan nő, aki néha nemet mond? Velem van a baj? Már nincs kedvem élni, félek az estéktől, hogy ha nemet mondok megint miket vág a fejemhez. Így rá kell magam kényszeríteni de azt meg már nem bírom.