Az csendes, amolyan papucsférj típusú férfiaknak valójában boldogtalan az életük?

Megtörtént eset.

Ismerősömék kutyája egy majd 8 méteres, futódrótos láncon élt. Prémium táp, fél évente doki, 2 havonta kozmetikus.

Aztán bejött, hogy tilos a lánc. Ők meg elengedték.

2 nappal később, felakad a kerítésre és mire reggel megtalálták, már késő volt.

Nem tudom, a legtöbb ilyen ember megcsinál pár gyereket, dolgozik egész nap, hazamegy, házimunkához alig tesz hozzá, a gyerekkel esténként játszik fél-1 órát, a szülői értekezletre nem jár el, a gyerek dolgaiba nem szól bele, mert majd az anyuka eldönti, ő ezzel nem ér rá foglalkozni, aztán az anyuka felnő a feladathoz és gyakorlatilag egyedül elmenedzseli az egész háztartást, magát meg a gyerekeket és megtanul a férje érdemi segítsége nélkül élni olyannyira, hogy a végén már ki se kéri a véleményét, mert hát korábban is csak "mindegy nekem" vagy "nemérdekel" volt a válasz és aztán az apuka észbe kap 40-50 évesen, hogy kb. szellemként él a sajt házában, mert mindenki leszarja, mert sosem volt ott sehol az évek során és akkor hirtelen most ő az áldozat, mert nem lett kikérve a véleménye arról, hogy a gyerek milyen hangszeren tanuljon meg játszani meg az asszony is mit b-sztatja, hát eddig is a nappali közepére dobta a zokniját?

Én úgy gondolom, hogy aki olyan típusú és aki valóban szeretne beleszólni a család dolgaiba az bele is szól és annak a véleményét tiszteletben tartják és hallgatnak rá és annak a véleményét kikérik. És ez nem csendesség meg nem csendesség kérdése, mert csendes embernek is van véleménye, és azt ki tudja fejezni. Ez apátia meg leszaromság kérdése.

Nyilván van olyan eset is, hogy az egyik fél elnyomja a másikat, persze, de szerintem a legtöbb esetben csak a leszarom, a hárítás meg apátia van benne, és persze, mikor már az asszony ezt elfogadta és gyakorlatilag minden érdemi döntést ő hoz meg a családi élettel kapcsolatban, akkor meg már persze, hogy megy a hiszti meg a mártírkodás, hogy "én meg csak el vagyok nyomva". Nem vagy. Egyszerűen csak éveken át kivontad magad a családi életből, és ezt a család többi tagja/az asszony elfogadta és megoldotta máshogy.

Aki "csendes" és b-szik beleszólni a családi dolgokba, az ne 10-20-30 év múlva verje magát. Szerintem.

Én úgy gondolom, hogy akinek valami nem mindegy, az azért talál módot arra, hogy kifejezze ezt. És persze, előfordulhat, hogy lehurrogják, de nem gondolom, hogy lehurrogással kezdődött minden. Max lehurrogássá fejlődte ki magát az, hogy évekig nem lehetett rá számítani.

Te most csak magad győzködöd, hogy minden házasság egy kupac kaki, minden férj élete szenvedés, és mekkora szerencse, hogy te egyedül vagy.

Jól van, te vagy a nagy, erős vad csődör. Egy igazi magányos farkas.

Most lapozzunk.