Más is tapasztalt olyat, hogy az átlagosból tehetőssé vált párját megváltoztatta a pénz?

Az én exem is óriási arcot növesztett, amikor felvették egy jobb munkahelyre, pedig ő még pénzessé, tehetőssé sem vált. Az öccse még rosszabb volt, mert elment külföldre dolgozni, és onnantól folyamatosan csak az volt a téma, hogy mennyit keres, mit vett, mennyire szórja a pénzt. (Egy évig sem bírta ki, azt tegyük hozzá.)

Szerintem ez a fajta lenézés, nagyképűség ott lappang az emberben. Nem ilyenné válnak, maximum előtör belőlük, amikor az ürüléket felteszed a polcra, és Nutellának hiszi magát.

Igen mi rá is mentunk!!

Akkira arca lett hogy hierarchia lett koztunk meg kikiáltott aranyásonak hogy biztos a penze miatt avgyok vele(azt el is felejtette hogy semmilye nem volt mikor osszejottem vele!)plusz en talaltam neki a melot eleve ahol karriert epitett, de olyan önző irigy is lett, hogy hihetetlen

Apa azt mondta nézzem el neki mert mindenkivel megesik hogy neha elszáll magátol. Tartsak ki.(mert amugy jofej srácnak ismerte meg őt apa)

Kitartottam es nem valtozott semmi.

Lecserelte a kocsit aztan engem is.

Most hal istennek olyannal vagyok már azota, aki a joletbe eleve bele van szokva es nem lesznek neki is ilyen elszállásai mellettem. Mivel neki már alap hogy gazdag es tudja magában kezelni!

Az ilyen senkikbol lett valakik esetében esik meg az leggyakrabban hogy akkor jon elő belőlük hogy valojaban mekkora marhák.

"Adj hatalmat az embefek kezébe és megismered a valodi énjét"

Nagyon kevés aki eléggé intelligens ahhoz hogy a hirtelen jott jólétet kezelje..

Még akkor jöttem össze vele amikor a randinkra is kölcsön kellett kérnie (hónapokkal, évekkel később csúszott ki a száján). Akkor még értékelte azt is ha csak tettünk egy romantikus sétát, vagy egy-egy olcsóbb programunk volt, kirándulás, vitt kajával.

Aztán a támogatásom, bíztatásom mellett megkaparintott egy jól fizető állást. Innentől pedig szép lassan ki is alakult benne egy lenézés irányomban, kevés lettem neki. Akkoriban sokat árultam neten is a megunt cuccaim, nem egyen igen szépen kerestem... mire ő lesajnálta a "pár száz forintomat" (ami volt 500 is, de 20-30 ezer is).

A kicsit már egyáltalán nem tudta megbecsülni semmiben, nagyon drága (és sokszor felesleges) holmikat vett, állandóan ment enni éttermekbe, kiülős helyekre és már nem volt neki elég a visszafogottabb életvitel. Én pedig ezzel nem tudtam lépést tartani és nem is akartam. Nekem nem ilyen a mentalitásom, hogy egyre több és több kell méghozzá azonnal, el szeretnék érni egy szintet a saját tempómban és azzal megelégedni. De az biztos hogy senkit nem akarok lenézni azért mert szerény életet él. Amilyet mi is éltünk kezdetekben...

Egyébként a mi történetünk kísértetiesen hasonlít a 4. válaszolóéra. Csak én nem kocsi után lettem lecserélve hanem új motor után.

Tehetőek ugyan nem lettünk, de elindította a kis vállalkozását, amivel sokkal jobban keres.

Azóta semmi másról nem tud beszélni, csak a pénzről, meg persze mindenki irigy ránk szerinte. Sokszor úgy beszél, mintha kb. hajléktalanok lettünk volna előtte, és hogy ő "honnan jött"...

Szeretem, de néha azt érzem, hogy kiugrok az ablakon, ha meghallom a pénz szót. Reménykedem, hogy elmúlik, nekem hiányzik az a régi, kedves, csupaszív férfi, aki volt.