Normális a párom viselkedése ebben a helyzetben?

Te életed,Te döntésed.

De csak egyetlen életed van,nem biztos hogy olyan mellett kéne vegetálnod,aki nem igazán szeret.

Ez valóban kedves, hogy beadta a vérhigítót. Csakhogy ezt más férfiak is megtennék, akik mellé nem bántanak meg ennyire, ráadásul pont ilyesmikkel, mint amiket meséltél. Nincs kapcsolat probléma nélkül, de egy jó kapcsolatban teljesen más jellegű problémák merülnek fel, mint nálatok. Sokkal kisebb problémák, amik nem okoznak ekkora sokkot.

Ő az első komolyabb kapcsolatod? Valahogy azt a benyomást kelti amiket mondasz, hogy tapasztalatlan vagy, pontosabban úgy értem, nincs összehasonlítási alapod. Elfogadod a jelenlegi párod, mert nem voltál még normális férfival, aki mellett sokkolna téged az exed (jelenleg a párod) ezen viselkedése.

Még valami. Én sem szeretem a kisgyerekeket. Engem is idegesítenek, és in félek a szüléstől. De tudod a saját gyerek az más. Teljesen, teljesen más, nem egyelő "a kisgyerekekkel" a világban, amiket látsz. A jelenlegi párom mellett mégis, mint írtam fentebb, megvan a gyermekvállalási kedvem, mert tudom, milyen nagy szíve van, és hogy milyen támogatást kapnék tőle anyaként, kismamaként.

41-es, 46-os válaszoló vagyok, de most teljesen mást akarok mondani, mint fentebb.

Szereted a párod. Mondtad is, és amúgy is egyértelmű. Ha nem szeretnéd, nem lennél vele. És mivel szereted őt, ezért ha bármi negatívabb dolgot mondunk rá, ösztönösen megvéded. Ez természetes. Hát én is ilyen vagyok, meg szerintem megannyi nő és férfi ilyen. Ösztönösen, akár foggal-körömmel védjük, akit szeretünk, és nem viseljük el, ha rosszat mondanak róla.

Lehetséges, mert mindig benne van a pakliban az az eshetőség, hogy egy nap külön váltok, végleg. Ha így lesz, és az exeddé válik, akkor majd némi idő távlatából (mondjuk fél-egy évvel a szakítás után) igazat fogsz adni itt a legtöbb válaszolónak. Most véded, mert szereted, de ha úgy alakul, hogy elhagyjátok egymást a jövőben, akkor már átállsz majd erre az oldalra, és te is eltűrhetetlennek fogod találni ezt a viselkedést egy szerelmes pár közt.

47-esnek nagyon igaza van, hallgass rá!

Még talán úgy 8 évvel ezelőtt feltettem itt pár kérdést az exemről. Nagyon szerettem őt, de csúnyán kihasznált, így a kérdéseim ezzel kapcsolatosak voltak. Bármit írtak rá, teljesen kiakadtam és azt éreztem, senki nem érti meg az érzéseimet és hogy miért szeretem. Aztán 6 évvel ezelőtt szakítottam vele (5 év nyűglődés után) és rá másfél évre megismertem a jelenlegi párom, akivel 4 éve vagyunk együtt. Ha most visszaolvasgatom az akkori kérdéseimet, olyan, mintha nem is én írtam volna őket. Teljesen más szemmel látom és szinte szánom magam, hogy mennyi ideig voltam együtt valakivel, aki soha nem szeretett igazán. Mert akkor olyannak láttam őt, amilyennek látni akartam. Még szakítás után is hiányzott sokáig. De mióta a párommal vagyok, látom a különbséget férfi és "férfi" között és már tudom, hogy életem egyik legjobb döntése volt az exemet kitenni az életemből, bármilyen nehéz is volt akkor.

Egyébként én is pont ilyenekre hivatkoztam akkor, amiket te írtál, hogy kirándultunk, esténként sorozatot néztünk, bicikliztünk, milyen jól megvoltunk. De ezeket valójában bárkivel megteheted, még egy baráttal is. nem ezek tesznek egy kapcsolatot jó kapcsolattá, hanem azok a dolgok, amik igazi nehézséget jelentenek az életben, azok az igazi próbatételek. Könnyű a kellemes dolgokat együtt csinálni, de a bajban mutatkozik meg, hogy valóban számíthatsz-e rá és tényleg teljes értékű párjának tart-e vagy csak jól érzi magát veled, de nincs igazi kötődés.