Mi lenne az alábbi helyzetben a normális viselkedés? Ki megy és ki marad?

Már édesanyánk gyerekkorunkban meghalt. Nagyikám nevelt fel minket. Most az édesanyámtól örökölt házban élünk, apukámmal. De már ez sem sokáig a minénk (ez hosszú történet). Ketten vagyunk a húgommal testvérek, nekem már van saját családom, és ugye van apu. Neki nincs semmije, se háza, se lakása, se semmije. Mi elszeretnénk költözni már lassan 2 éve, de apu "nem enged" érzelmileg zsarol és a férjem sajnálja, mert ha egyedül marad akkor neki vége. De apu nem szeret minket, állandóan csak a veszekedés megy és így nagyon rossz. Apu a húgomat szereti, de ő csak kihasználja anyagilag, és itthon sem csinál semmit, pedig már ő is 20-on túl van. Én főzök, mosok, takarítok, és nevelem a gyermekem. De érzelmileg lassan kimerülök. Nagyon szeretnék saját háztartást, nem jó ez így, nem működik az együtt élés.

De még is inkább az a kérdés, hogy mi lesz később? Meddig tartható ez így? Kinek kell menni? Ki maradjon?