Mit lehetne tenni? Szakítás az egyetlen megoldás?

27/N, 27/F vagyunk. 20 éves korunk óta együtt, együtt is élünk 3 éve. Nem tudok rosszat mondani egy dolgon kívül, remekül megvagyunk, de mintha részemről úgy néznék rá, mint egy sima barátra. Szeretek vele programozni, szeretek vele lenni, tudunk beszélgetni, közös céljaink vannak. Nagyon jó ember. De nincs semmi szenvedély köztünk. Nincsenek közös fürdések, bújások. Néha lenne rá igénye, de én vagyok a baj… nem esik jól. Mintha a testvéremet csókolnám.

Igényem lenne ezekre. Néha elsírnám magam, hogy ezek az évek így telnek. Szexben, hát… sajnos gyorsan végez, de mindig figyel rám, akarja kézzel nekem aztán, de nem megy :-(

Egyszerűen nem tudom, mit csináljak. A lakás az enyém: most rakjam ki? Aki semmi rosszat nem tett? Mondjam meg, hogy eddig volt otthonod, keress magadnak egy szobát?!

Miközben látom magam előtt, hogy milyen lehetne az életünk. Mennyit elérhetnénk együtt. De az intimitás gondolata és hogy hozzámérjen, az egyszerűen sírásra késztet.

Nem tudom, hogy mit tegyek. Tudtok valami tanácsot adni? El kéne engednem ezt a szex dolgot?