Mit kezdjek ezzel?

Dehogy kell szakítani. Beszélj ilyen dolgokról a baráti tarsasagoddal, a párodat pedig szeresd, egeszitsétek ki egymást. Neki ekemezz, magyarázz, mutasd be a gondolataidat, tőle pedig vedd át az egyszerűséget, fogadd el, hogy sokszor a dolgok azok, aminek látszanak, se több se kevesebb.

Nem ikertesót keresel.. Társat, nem kell egyformanak lennetek.

Nekem is volt ilyen párom, én is a felszínes jelzőt használtam az esetében.

Személyes tapasztalat alapján írom, hogy egy idő után nálunk már nem működött a dolog. Bár a 9es hozzaszolot lepontoztak, de én is megkaptam tőle, hogy én meg tulbonyolitom a dolgokat. Az a helyzet, amit nem kell tulmagyarazni, hogy minden ember más, minden embernek megvan a maga személyisége, és ez így van jól.

Viszont kettő ennyire eltérő személyiséggel rendelkező ember nem tudom, hogyan tudna egészséges kapcsolatot ápolni. Ő nem fog megvaltozni, mert ilyen, maximum próbálkozik, erőlködik, de egy idő után úgy fogja érezni, hogy ez nem ő, nem önmaga. Ezt nem lehet megjatszani. Ugyanúgy, ahogy ahogy az érzelmileg mélyebb embereknek sem tudod azt mondani, hogy ne gondolkozz már annyit, úgyis gondolkozik, csak akkor max magában elemezget. Egyik sem jó, mert elfojtjak önmagukat.

#12esnek is van igaza abban, hogy lehet egymástól tanulni. Nálunk sajnos ez nem működött, ezért elvaltak útjaink.

"Lehet, hogy ezt csak beképzelem és idealizálom?"

nem lehet, hanem biztos. sikerült egy kicsit túl komolyan venni a "szem a lélek tükre" dolgot.

13as vagyok.

Írtad, hogy kezd eltunni a gyermekiesebb énje. Nem lehet, hogy befasult csak ebbe a monoton korlatokkal teli vilagba? Ez csak feltevés persze. Vagy egyszerűen kezd 'felnoni'. (A filmek, művészetek irányába pedig lehet, hogy egyszerűen csak nem érdekelt, elkepzelheto, hogy más foglalkoztatja mélyebben.)

Vannak celjaitok? Vagy saját célja? Hobbi? Bármi, ami kicsit feldobja a hétköznapokat?

Szerintem elkepzelheto az is, hogy amit a szemében látsz, valóban mélység, lehet az is, hogy ő másképp éli meg a dolgokat. Lehet, hogy elemezget ő, csak ott mélyen belül magában (és tudom, hogy ezzel ellentmondok az előző valaszomnak, de ez sincs kizarva.)

Szerintem ez idővel úgyis ki fog derülni, ki fogja forrni magát. Ha pedig valóban felszínes, semmilyen téren 'nem nyílik meg', akkor pedig ott lesz a kérdés, hogy hogyan tovább. Addig is próbálj meg vele beszélni erről, de ne úgy, hogy 'miért vagy ilyen?'. Csináljatok közös programokat, amennyit csak bírtok, kiranduljatok, vagy setaljatok, edzettek együtt, főzzetek valamit együtt, vagy tarsasozzatok, vagy tartsatok egy iszogatos estét, bármit, ami kicsit fellenditi benne az életet, közben meg te is' lazulhatsz' egy kicsit.

Egy plusz tanács neked kérdező: nekem sokat segített, hogy kiírtam magamból mindent saját magamnak. Mindent, ami zavar, ezzel könnyítettem a lelkemet.

A felszínesség az internet korában meglehetősen szokványos dolog, kérdező. Egy könyv pl elmélyülést kíván, aki a neten szörföl, csak a felszínt érinti. Minek mélyedjen bele, hiszen az információ ott marad, bármikor két klikkeléssel megtalálja, nem kell hozzá 800 oldalt végignyálaznia. Ez nagyon hasznos, de mint látható, sokaknál az élet egyéb területére is rányomja a bélyegét. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy a delikvens maga észre sem veszi. Sőt, ha szembesíted vele, akkor sem hiszi el.

Ha elillant a rózsaszín köd, az ember óhatatlanul mérlegelni kezd; mi az, ami még belefér, mi az ami már kiveri a biztit. Neked is ezt kell tenned.