Mit kezdjek magammal?

15 voltam amikor megismertem az első szerelmem, nagy szerelem volt, elsöprő, gyönyörű! Elsők voltunk egymásnak mindenben, majdnem 5 évig tartott,de elengettük egymást, tapasztalni akartunk ő is, én is,nem haraggal váltunk el! Aztán eltelt egy pár hónap, és megismertem a ferjemet, szerettem de másképp, csak akkor még ezt nem tudtam, azt hittem minden ugyan úgy lesz, bummm, hatalmas szerelem, lelkitarsak, kívül belül megismerjük egymást, hosszú beszélgetések, törődés, stb.mint egy normális kapcsolatban. De nem! Gyorsan történt minden mert tiltott kapcsolat volt, össze költözés, lakás vásárlás,terhesseg. Mire észbe kaptam és rájöttem hogy ez nem is az amit szerettem volna,ez nem az a ferfi, már késő volt...

Teltek az évek,született még egy gyerek, holott tudtam, hogy ő sosem lesz olyan aki mellett boldog tudnék lenni. Magányos voltam, magamra hagyott, a gyerekeknek éltem.

De jött Ő,10 év után, újra vissza, az én egyetlen igaz szerelmem, ekkor már tudtam hogy ő volt az, ő volt az igazi, és én elengedtem. Nem történt semmi köztünk, csak beszélgettünk neten, de vissza jött minden amit annak idején éreztem. Vele minden más, számitok neki, figyel rám,még igy neten keresztül is több törődést kaptam tőle mint a ferjemtől. Ezt még nem tudtam akkor, 15 évesen, hogy ez ritka, különleges és erre vigyázni kell... Ő is hasonlóan érzett, de túl sokaig várt rám, és tovább lépett. Nem hibaztatom, nem várhat örökké... most itt állok, eltelt 6 év, és még mindig rá gondolok, vele tervezek, még szeretem, pedig ez már lehetetlen.