Volt már olyan rossz időszakotok (akár több hónapon keresztül is) hogy rendszeresen a szakításon gondolkoztatok de végül együtt maradtatok és nem is bántátok meg?

Volt - miattam, főleg -, rettentő sok nehéz nappal a hátunk mögött, de elmúlt.

Megbeszéltünk mindent, én változtattam a viselkedésemen (ha bajom van, nem hurcolom hetekig és ugrok mindenért, hanem elmondom), és azóta minden klappol. :)

Ilyenben vagyunk most mi is. :( Baromi nehéz, mert őszintén, tiszta szívből szeretjük egymást, de irdatlan sok feszültség volt az elmúlt bő fél évben. Nem azért, mert nem működünk jól együtt, hanem mindkettőnknek a magánéletében. Elhunyt családtag, anyagi nehézségek, összezártság, munkahelyváltás, mindenféle. Együtt vagyunk, de sok veszekedésnek lett az a vége, hogy inkább menjünk szét...persze ezek hirtelen indulatból lettek kimondva, utána nem telt el 1 óra és megtudtuk beszélni. Volt mikor veszekedtünk, ő átment egy barátjához este, kicsi külön idő kellett nekünk hogy rendbe tegyük a gondolatainkat és az a srác, akihez átment, mesélte másnap nekem hogy párom ott sírt neki, hogy nem akar elveszíteni és nem tudja mit csináljunk, hogy visszarázódjunk.

Sok éves kapcsolat amúgy, együtt is élünk, én kezdek bizakodó lenni mert az utóbbi pár hétben lényegesebben jobb, mint az elmúlt hónapokban. Ő megtanulta nem elnyomni a gondjait, hanem megnyílni és megosztani velem őket (eddig ment a csavarhúzóval kihúzós módszer, mert ismerem, tudom mikor bántja valami), én pedig megpróbálok sokkal kevésbé korlátozó viselkedésű lenni, sokkal kevesebbet hisztizni jelentéktelen dolgokon.

Én bízom benne, hogy megtudjuk oldani, de csak azért, mert mindketten teszünk érte és mindketten mélyen szeretjük a másikat.