Nők/Férfiak! Van itt olyan, aki sokáig benne maradt egy bántalmazó kapcsolatban?

4 évig voltam benne. 2 évig nem bántott, nem is ismertem azt az arcát. Ma már persze felismerném az előjeleket, többször keveredett verekedésbe a testvérével, a szüleivel, de akkor még ebben nem láttam rossz előjelet. Olyan emberek voltak, hogy én is megvertem volna őket. Ittak, az apja verte az anyját, az apja elitta a gyerekek reggelijére kapott pénzt és éhesen jártak iskolába, stb.

Akkor lett agresszív felém is, amikor apám elköltözött itthonról és kettesben maradtunk a párommal. Először csak a mobiltelefonomat vágta földhöz és ordítozott, amikor szemére vetettem, hogy nem segít eleget a házimunkában. Legközelebb már megrángatott és beverte a nappali ajtaján az üveget, szerencse, hogy nem szemben álltam az ajtóval, mert a szemközti falig repültek a szilánkok.

Valahol szerintem mindig is éreztem, hogy veszélyes lehet, de nem tudatosult bennem, nem volt hozzá élettapasztalatom. De első perctől fogva, amikor már együtt aludtunk, nagyon gyakran megijedtem tőle éjszaka. Bár ezt annak tudtam be, hogy szokatlan volt, hogy nem egyedül alszok és azért ijedtem meg. Volt amikor azt álmodtam, hogy fojtogat és meg akar ölni és sikítottam, de csak rázogatott, hogy ébredjek fel. De évig tényleg nem igazán volt velem agresszív. Miután beverte az ablakot, megmondtam neki, hogy takarodjon. Elment. Ott maradtam a nagy családi házunkban 27 évesen egyedül, anyám már nem élt, apámra semmiben nem számíthattam, de nem is lakott már otthon. Iszonyatos nehéz volt fenntartani a házat egy fizetésből. Meg kellett oldanom, mert kutyák is voltak, nem mehettem kissebb házba úgy, hogy ha eladom, a ház árának a fele apámé. Fél évig rettegtem. Nem voltam hozzászokva az egyedülléthez. Főleg az volt félelmetes, amikor este sötétben értem haza, az üres házba. Csak a kutyáim voltak a társaságom. Annyira féltem és fáztam, hogy velük összebújva aludtam a földön egy szivacson. Nem mertem rendesen fűteni, nem tudtam volna kifizetni. Szeptember eleje felé szakítottunk és január táján visszafogadtam. Nem bírtam volna anyagilag. Neki meg az anyjáéknál nem volt se fűtés, se villany. Első éjszaka az ágyban át akartam ölelni, hogy végre nem egyedül vagyok ebben a nagy házban, de elhúzódott. Soha többé nem öleltem át. Úgy voltam vele, oké, tiszta sor, miért jött vissza és az is tiszta sor, én miért fogadtam vissza. Mindenesetre aludtam inkább a kutyákkal. 1 év múlva újra volt egy kitörése, amikor eltévedt autóval és össze-vissza puffogott, én meg azt mertem halkan mondani, hogy na, ez is az én hibám lesz. Ekkor elkezdett ordítani, mint a sakál, leverte dühében a visszapillantó tükröt, rángatni kezdte a kormányt menet közbe ide-oda, azt hittem, meghalunk. Szerencse, hogy nem volt forgalom az úton. Na akkor döntöttem el, hogy végleg kidobom. Akkor már ismertem a leendő páromat, az is sok erőt adott. Egy darabig még alakult a kapcsolatunk, de az első komoly csók után megmondtam a nálam lakó idegennek, hogy szakítani akarok, mert szerelmes lettem. Akkor nem bántott. Azt mondta, elenged. Nem vagyok rab, hogy kalitkába zárjon. De még fél évig ott lakott, mert nem volt állása, épp akkor hagyta ott, és otthon náluk nem volt fűtés. Fél év múlva összecsomagoltam neki, de nem nagyon akarózott mennie, pedig már fél éve más férfinél aludtam heti több alkalommal. Akkor tombolt egy ideig, megint nagyon féltem tőle, úgy járkált a földszinten, mint egy vadállat, de végül nem bántott, elment. Az új párom persze nem volt sehol, hogy megvédjen, ahogy az apám se. Tőlük akár ki is végezhetett volna. De akkor még szerelmes voltam és megmagyaráztam magamnak, hogy ne is jöjjön ide az új párom, nehogy bántsa őt. Eltartott még egy darabig a rózsaszín köd. Imádtam, hogy az új párom egy végtelenül nyugodt, kiegyensúlyozott ember, aki soha nem veszíti el a fejét. Végre nem kellett attól tartanom, hogy a hátamban landol a konyhakés, mert rátapintok mit sem sejtve egy gyenge pontjára. 2 év múlva épp ezért nagyon megdöbbentem, amikor valaki itt gyakorin azt mondta, hogy bántalmazó kapcsolatban élek. Az önbizalmamat teljesen tönkrevágta a külsőmre tett lekicsinylő megjegyzéseivel. Állandóan fanyalgott, ha nőiesebben öltöztem volna, mert neki akartam tetszeni. Voltak a jó nők, meg én, az átlagos, akit nem kell félteni és pont emiatt megfeleltem a számára. Ezt ő magyarázta el így nekem. Volt egy fiatalokból álló társaság, ahol nem vállalt fel, a kezemet is elengedte előttük, nem szólt hozzám, nem hallotta meg, ha hozzá szóltam, levegőnek nézett és ezzel elmart közülük. Otthon meg a tenyerén hordott és imádott. Az én hangulatom egyre rosszabb volt emiatt, amit ő úgy kezelt, hogy számítógépezésbe menekült és nem akart itthon csinálni semmit. Egy évig nézett levegőnek a saját házamban. Akkor meguntam és megmondtam neki, hogy szakítani akarok. De nem engedett. Elkezdett teperni és tartós változás következett, ami több évig tartott. Én meg belekapaszkodtam ebbe, mert szerelmes voltam. Volt közben egy srác, aki elindult felém, de lezártam, mert még a páromat szerettem és mert volt bennem egy kiégettség, hogy végső soron mitől lenne jobb a következővel? Azt hittem, viszonzottan vagyok szerelmes végre, de kiderült, hogy nem, ez se az. Igaz, az előző srácot soha nem szerettem igazán, szerelmes meg pláne nem voltam belé. De a következőnél minden olyan másnak tűnt és szerelmes is voltam. Kiderült, hogy itt is csak ki vagyok használva, kell a lakhatás ezek szerint neki is. Nem akartam ebben hinni. Még most se tudom biztosan. De nem tudtam kilépni soha. Már rég nem szeretem, de nincs hova mennie.

Nők primitív állatok, így a darwini elveknek megfelelően ahhog vonzódnak, aki nagyobb eséllyel marad életben, azaz erősebb, agresszívabb, gátlástalan.

Ha bántalmazzák őket, az csak a dominancia kimutatása, amit megint imádnak. Nézd meg, mennyi nő akarja, hogy folytogassák.

Én a verekedésben és ordítozásban pont egy feminin hisztériát látok, az ilyen típusú pasikat szánalmasnak látom, nem férfiasnak. A verekedős páromba soha nem voltam szerelmes, undorodtam tőle az ágyban is, még a felizgulás szagától is hányingerem volt, csak rám szállt, ha kidobtam az ajtón, visszamászott az ablakon, én meg nem voltam túl egy szerelmi csalódáson és úgy voltam vele, tök mindegy, olyan rendes srác, igaz nem szeretem, de most akkor éljek egész életemben egyedül? Ezért jöttem össze vele. De akkor még engem nem bántott.

(2-es voltam)

Mikor összejöttünk, a tenyerén hordozott. Udvarolni, hódítani és elcsábítani nagyon tudott. Virágok, meglepetések, kinyitja az ajtót, lesegíti a kabátot. Bókol, mindig tudja, hogy mit akarsz hallani. Sz ágyban is szuper, minden rezdülésre figyel és szenvedélyes.

Az első pár hónapban azt hittem, hogy megfogtam az isten lábát.

Az anyám is rajongott érte, még apám is összehaverkodott vele.

Gyorsan haladtunk. Pár hónap után összeköltöztünk, illetve én hozzá. 9 hónappal később eljegyzett. Elkezdtük szervezni az esküvőt.

De akkor már gyűltek a viharfelhők. Egyre többször akart irányítani. Beleszólt, mit veszek fel. Kivel beszélhetek. Ha valami nem tetszik, el lehet költözni. Ez itt az ő háza, az van, amit ő mond. Egyre többször bántott meg szándékosan. Utána még ő haragudott, miért hisztizek.

Persze közös kasszát akart. Ami úgy nézett ki, hogy vagy adott pénzt, vagy nem. Teljes kontrollt alakított ki. Így persze félretenni se tudtam.

Mikor anyámmal beszéltem és panaszkodtam, még ő se hitt nekem. Látszólag továbbra is a tenyerén hordott.

Esküvő előtt pár hónappal konkrétan kijelentette, hogy megyek és felmondok, nem fogok dolgozni. Ő mindent megad, amire szükségem lehet. Anyám persze el volt ájulva, micsoda gavallér. Hülye voltam, elhittem, hogy ez jó lesz, belementem. Utána kitalálta, hogy jöhet a baba, nem baj, ha esküvő előtt besikerül.

Akkor bukott le először, hogy megcsal. Persze kimagyarázta, még én voltam a hibás. Egy pár hét heves udvarlás jött. Az esküvőt is ciki lett volna lemondani.

Utána jött a teljes lelki terror. Tudta, hogy ugyse tudok menni sehova. Nem is engedett. A lakásból se mehettem ki.

A szüleim az első pofon után vették komolyan, hogy baj van. Hazaköltözhettem. Elváltunk. Szerencsére a gyerek nem jött össze.

Sokáig választottam párt rosszul, mert élből elutasítottam azt, aki udvarolt vagy bókolt, azt hittem, ez is beetetés. Utána jön a terror. Az után futottam, aki le se tojt. Pár csalódás kellett, hogy ez változzon.

Aztán új munkahelyre mentem. Ott Sokáig csak barátkoztunk egy férfival. Aztán ebből alakult ki szerelem.

Megnézheted a házasságok igen nagy százalékát. Miért maradnak? Mert házasok. Közös vagyon, közös gyerek.

Legtöbb észre sem veszi , hogy bántalmazó kapcsolatban él.

Mert ugye csak a fizikai bántalmazás bántalmazás.

De elnéznek a lealacsonyítás, degradálás, megcsalás mellett.

Nem veszik bántalmazásnak, ha néha csúnyán beszélnek velük. Fel sem tűnik, hogy ignorálják x év után az ágyban, és az igényeiket szarba sem veszik.

Kontrollálják, ellenőrizgetik a másikat, közben egymás arcába hazudoznak évtizedekig.

Kiabálnak, veszekednek, vagy némasággal büntetik egymást.

Ezek mind mind bántalmazó , mérgező kapcsolatok.

Többen is leírtátok/leírták a tipikus forgatókönyvet

Érzelmi hullámvasút

Alázás, sértegetés....verbális brutalitás

Aljas módszer, ugyanis nincs látható nyoma

Mindössze egy emberi roncs marad utána