Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem, elhanyagolt a barátom, hogyan álljak ehhez hozzá?
Már több éve vagyunk együtt de az utóbbi időben a korábbiakhoz képest sokkal kevesebbet beszélünk, sokkal kevesebbet találkozunk, pedig régebben sem voltunk kevésbé elfoglaltak mint most (sőt, régebben olyan munkája volt, ami közben nem nagyon akadtak szünetek, hogy elővehesse a telefont mégis igyekezett mindig pár percet szorítani rá, hogy pár sort írhasson nekem vagy pár szót válthassunk) .
Például azelőtt nem telt el nap anélkül, hogy rendszeresen kerestük volna egymást, mostanában meg örülök, ha naponta egyszer is ír, hívni nem is nagyon szokott, csak én hívom őt és akkor sem mindig veszi fel.
Amikor egy kis időt tudunk együtt tölteni akkor sem igazán figyel rám, sokszor mással foglalkozik. Például sokszor megígérte már hogy megmasszíroz (sajnos hátfájós vagyok) aztán az esetek zömében nem lesz belőle semmi de ez sok mással is hasonlóan van. Ebben az zavar, hogy én odafigyelek rá, ha megkér rá, kimasszírozom a hátát és úgy érzem ez a törődés nem kölcsönös. (Ez a hátmasszírozós dolog csak egy példa, ha csak ezzel lenne így azt gondolnám nem szeret masszírozni, ez van, nem dől össze a világ de a problémám az, hogy ez sokminden mással is így van.)
Ha rá kérdezek csak tagadja h ez nincs így és szeret, sőt szerelmes belém és velem akarja leélni az életét. Pedig tényleg így érzem, hogy nem igazán figyel rám.
Az utóbbi időben nagyon rosszul is érint mert nem nagyon vannak más közvetlen barátaim akikkel beszélhetnék, csak ő és így nagyon magányos vagyok. Sokszor meg is haragszom rá emiatt, mert én igyekszem a kedvére tenni, segíteni neki ahol csak tudok, de úgy érzem ez egy oldalú, és nem viszonozza a törődést.
Azt fontolgattam magamban, hogy akkor én sem fogok vele törődni meg hívogatni, és kedveskedni neki csak nehéz mert nagyon hiányzik.
Fiatalok vagyunk, még nem élünk együtt, csak tervbe volt véve de már ebben sem vagyok biztos, hogy ezek fényében tényleg szeretnék e vele összeköltözni. De ha egyedül költözök külön a szüleimtől és nem akarom hogy velem jöjjön, attól tartok meg fog sértődni. Mondjuk ő se nagyon foglalkozott vele az utóbbi időben, hogy nekem hogyan esik az ő viselkedése...
Ti mit tennétek a helyemben?
válasza:Szerintem a gond ott kezdődik, hogy Neked nincsenek barátaid, és elvárás, hogy ő legyen mindened egy személyben.
Ha lenne egy saját hobbid, hozzátartozó baráti körrel, akkor hidd el, fele ennyire sem lenne gond.
Mondjuk OK,nem vonom kétségbe, hogy elhanyagol, meg hogy már nem vagy neki olyan fontos, mint a kapcsolat elején, de vajon akkor is ennyire súlyosnak éreznéd a dolgot, ha mondjuk heti kétszer eljárnál valahova, vagy néha (ok hetente egyszer) tartanál egy barátnőzős estét?
Én 43 éves vagyok, 10 éve együtt a férjemmel, ő nagyon otthonülős, én pedig inkább menős vagyok. Azért írom, mert nálunk is volt ebből probléma, hogy úgy érezte, elhanyagolom, viszont az én hobbim meg nem érdekelte... Aztán néha kifejezetten úgy küldtem el, hogy menjen ide-oda, azóta jobb a helyzet...
válasza:Hát ez viszont így tényleg gáz. Amúgy nekem is elsősorban fiú barátaim voltak, de lányok is, viszont az a pasi, aki ezt nem volt hajlandó elfogadni, na annak ott volt az ajtó... Szóval a féltékenység, na az valóban nem jó jel.
Ennek fényében viszont azt tanácsolom, járj el nyugodtan a fiú haverjaiddal, ha nem tetszik neki, csak egy dolgot mondj neki : Te nem voltál itt nekem meg szükségem volt társasagra. Vagy elfogadod, vagy lássuk be, hogy nem egymást keressük.
Na itt szerintem ki fog bújni a szög a zsákból, és három lehetőség van :
- próbál hisztizni meg zsarolni (itt kell erősnek lenni), aztán ha rájön, hogy nem adod be a derekát, és tényleg el akarja kerülni a szakítást, akkor elkezd küzdeni a kapcsolatért
- beletörődik, és többet nem szól, semmit, de vagy vége lesz, vagy jobb lesz, vagy maradtok az álló vízben, ami után lehet, hogy Te látod azt, hogy ki kell lépni
- kényelmi puncinak tartott már csak, megszokásból, és maga a kapcsolat már kifutott, szakítás lesz a vége (de ahhoz gyáva, hogy kimondja, nameg akkor, ha épp dugni van kedve, akkor újra aktivizálnia kellene magát, hogy nőt szerezzen.
Azt írtad, fiatalok vagytok, gondolom első, gimis szerelem volt?
Mert ott szokott gyakran előfordulni, hogy a kamaszkorban összejött párok lassan felnőnek, de közben kiderül, hogy valójában nem egy életszakaszban vannak, nem egyeznek a céljaik, és inkább elválnak egymástól... De közben még harcolnak magukkal, meg a másikkal, a nosztalgiába kapaszkodva. Nagyon sok ilyet láttam magam körül...
válasza:Ezek jelek amiket nem tudsz letagadni te sem mert látod.
Őszintén, egy párkapcsolat tényleg arról "(kéne)" hogy szóljon hogy támogassátok egymást. Hogy örülj a másik sikerének, örömének hogy van élete melletted hogy nem begyepesedett, aki ha úgy adódik és "egyedül" marad, akkor megáll az élete hanem vannak barátai, hobbija és éli az életét.
Pont most, ezekben az időkben kéne értékelni azt hogy van valaki ő mellette aki ennyire törődik vele.
Tudom, sovány vigasz de rengeteg ember (köztük én is) nekem sincs jelenleg párkapcsolatom, csomó barátom is beteg 1 éve nem láttam őket.
Lehet szembesíteni kéne őt azzal hogy amúgy te milyen áldás vagy az életében hogy ennyi mindent megteszel neki úgy hogy kéri.
Az hogy nem viszonozza őszintén, itt nem fogod megtudni...csak ha teljesen őszintén, kertelés nélkül leülsz vele és elbeszélgetsz akár mennyire is fog fájni...mondani látod akármit lehet nem az számít, hanem a tettek mögötte.
Ajánlom beszélgess el vele, ne tervezz előre semmit és ne add felsoha senki miatt a te szabadságod és boldogságod mert nem olyan dolgokkal foglalkozol ami egy kapcsolatba nem fér bele és féltékenységet váltana ki. Ez nem te rólad mond el mindent, hanem ő róla.
Sok sikert. :) 23/F
válasza:Még ha lennének is barátaid, akkor sem lenne célravezető az elhanyagolás egy párkapcsolatban, max. tényleg kevésbé tűnne fel. A barátoktól kaphatunk lelki támogatást, jól szórakozhatunk velük, de van valami, amit mindig csak a párjával csinál az ember: jövőépítés. Közös ház, család, egymásra utaltság. Ezt a helyet sosem vehetik át a barátok. Hiába vannak valakinek barátai, ha a párkapcsolata nem alkalmas a továbbfejlődésre, akkor előbb-utóbb boldogtalan lesz. Nekem például nagyon rosszul esett, amikor a barátaim ugyan támogattak lelkileg egy borzalmas időszakban, de az exemre alig lehetett számítani, sőt, még ő sértődött meg, ha épp nemet mondtam a szexre.
Kérdező, mindenképp beszélgess a pároddal, és azt nézd, neked mi a jó.
Ha több kommunikációra van szükséged, akkor így nem leszel boldog.
Nem gimis szerelemről van szó, nekem nem is volt olyan, csak 1-2 éve jöttünk össze. Azért is ilyen nehéz ez, mert ő az első akibe úgy érzem tényleg szerelmes vagyok, és szinte hihetetlen belegondolni de tényleg kezdtem úgy érezni, hogy ő lenne az aki mellett megállapodnék pedig sose hittem h én képes lennék ilyesmire. :/
Vele tényleg úgy éreztem, hogy úgy megért, ahogy sose hittem, hogy bárki tudna.
válasza: válasza: válasza: válasza:További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!