Miért mániája sok embernek toxikus kapcsolatában maradni?

- anyagi okok

- megszokas, kenyelem

- tarsfuggoseg

- kulso nyomas, megfelelesi kenyszer, ‘jaj mit szolnak majd’

- mentalis problemak (stockolm szindroma, koros onbizalomhiany stb)

- felelem a megtorlastol (fizkai bantalmazas, fenyegetes, ha elhagyja stb)

2 hosszútávú kapcsolatom volt, mindkettőről kiderült menet közben, hogy toxikus. Azt sem tagadom, hogy én is toxikus vagyok rájuk, pl. mert miután elmúlik a szerelem, én soha többé nem fekszem le a párjaimmal, akkor se, ha még évekig nem tudunk szétmenni.

Van egy-két "lehetett volna több is" férfi az életemben, mindegyikről már messziről is tudom, miben lett volna toxikus velük az egész. Akkor meg minek váltsak? Egyébként nem ugyanazon a területen voltak/lettek volna bántalmazók. Az elsőtől leléptem, mert fizikailag volt veszélyes, na azt nem szabad tűrni. A második csak az önértékelésemet rombolta le porig úgy, hogy nőként legszívesebben zsákot húztam volna a fejemre, annyira csúnyának éreztem magam mellette és persze soha semmiben nem állt ki mellettem, az emiatti rossz hangulatomat vagy a konfliktusokat azzal oldotta meg, hogy levegőnek nézett akár hónapokig, évekig, míg meg nem untam és ki nem akartam lépni, olyankor mindig jött a nagy változás...Szánalom. Aki lehetett volna, már azon besértődött, hogy nem mentem el egy közös szakmai konferenciára és nem tapsoltam az ötletre, hogy aludjak vele egy szállodai szobában férjes nő létemre. Utána meg kaptam a szemrehányást, hogy én nem mentem el vele. Basszus, együtt se voltunk, de már birtokolni akart, meg számon kért, mi lett volna ebből később? A budira azért kimehettem volna az engedélye nélkül? A másik az autójával meg az anyagi gondtalanság ígéretével akart levenni a lábamról, többször célzott rá, hogy mellette egy nő nem fizet soha semmiért, egy ideig tetszett is volna a dolog, nem voltam hozzászokva, hogy egy férfi gáláns velem, aztán kezdtem azt érezni, hogy szép fokozatosan meg vagyok vásárolva. Amikor szakítottam, jelezte is, hogy mit veszítek ezzel anyagilag.

Volt aki az a típus volt, aki után fürtökben bomlanak a nők és ezt élvezi is és naponta lő egy szelfit magáról Fb-ra, ahol aztán flörtölget a nőkkel orrba-szájba.

Melyik nem lett volna toxikus ezek közül?

Ja, az első nagy szerelmem, bár csak plátói maradt, ő az indulatait nem tudta uralni, bár nem hiszem, hogy nőt megütne, de kutyába rúgott bele, a saját lábujját is kitörte, amikor dühében belerúgott valami tárgyba, össze-vissza ordibált, ha olyanja volt.

Nem hiszem, hogy én vagyok az, aki bevonzza a sérült pasikat. Nekem inkább úgy tűnik, hogy mindenki sérült, csak nem ugyanúgy. Van akinél nem tudhatod, hogy egy veszekedésnél nem állít-e egy konyhakést a hátadba, van aki meg csak levegőnek néz és nem vállal fel a barátai előtt.

Én már úgy vagyok vele, ha fizikailag nem veszélyes rám, nem váltok, mert úgyse lesz jobb.