Normális ez a párkapcsolati jelleg görbe?

Ez a kérdés manipulatív, ezért f.sság. Elmúltam 50 és együtt vagyunk. Első házasság. Vannak ilyenek jócskán a környezetemben, bár sok a válás is. Az igaz, hogy mostanában látok legtöbbet, de én szerintem nem fogok és sokan mások se.

A feleséged azért hanyagol, mert te is hanyagolod vagy nálatok is a gyerek az isten. Amúgy meg keményen meg kell mondani neki, hogy ez nem jó irány és kapja össze magát.

Ilyen is van. Meg olyan is hogy a férj félrekur mert unja az asszonyt.

Nem lehet általánosítani, egyènfüggő és ezer oka lehet.

Én még csak 25 vagyok, de egy 7 éves kapcsolattal a hátam mögött, ami eddig 2x fulladt kudarcba, ugyanazért amit írsz. Mert abból állt az élet, hogy munka, irány haza, letudni a kötelezőket, állat, háztartás, majd tespedés, alvás, reggel irány a munka, nyáron esetleg 1-2 párnapos nyaralás.

Ez így marha sovány, még úgy is, hogy én nem vagyok pörgős típus. Szükség van a közös programokra, kirándulás, beszélgetés, társas, közös program barátokkal, séta, mozi, színház, koncert, stb. Nem csak pár havonta kötelező jelleggel, hanem belülről fakadó igény kell hozzá és heti többször. Úgy, ahogy teszed azt a randizós, hódító időszakban. Annyi mindent lehet csinálni. Ha a másiknak elég otthon ülni és punnyadni, az oda vezet, hogy egy ponton túl már nem is ismeritek egymást, már nincsenek közös élmények, emlékek, csak lakótársak vagytok közös projektekkel, mint gyerek, háziállat, az otthon fenn és tisztántartása.

Én például az a típus vagyok, akinek kell az érzelmi töltet ahhoz, hogy kívánjam a másikat. Ha már csak egy lakótárs, akivel a funkcionális dolgokat beszélem meg, akkor pont annyira fogom kívánni, mint a szintén funkcionális jellegű kanapét. Ebből meg várhatóan következik a szakítás, válás, ha kevésbé érzékeny valaki, akkor a megcsalás. Mert már semmilyen érzelem nem köti a másikhoz, ami abból fakad, hogy a másiknak elég, hogy vagytok mint a befőtt. Mert már őt se érdekled, már nem ér annyit, hogy tegyen érte, hogy a minimumnál több energiát fektessen bele, hogy törődjön veled, hogy érdekelje mi zajlik az életedben, mi zajlik a fejedben.

Én ezt látom a környezetemben és ezt tapasztaltam a kapcsolatban is. Akik működőképes kapcsolatot tartanak fenn körülöttem, 8-10-20 éve, azok "pörögnek", csinálnak közös programokat, amiken mindketten aktívan és szívesen vesznek részt, nem csak az általános mókuskerékről szól az életük.

#7, részvétem, de ennek annyi.

Én 24 év után váltam, de 23-ig tök jól ment minden, ilyesmi kalkulaciókról szó sem volt

"Otthon már elmaradt a szex, mert a szexért többet vártak a feleségek. Több meló, több hajtás, ideig segített, de megint kevés lett"

Szerintem költözz el egy hónapra. Majd átgondolja, hogy mi is a pálya.

"Viszont ahol oda kell tenni magát az embernek a munkájában, majd esetleg a munka mellett egy másodállásban, hazaérve az otthoni munkák, gyerek stb. Férfiként... Majd ezek mellett még hetente valami romantikus program? Szerintem el kellene dönteni, főleg a feleségeknek, vagyis előtte a nőknek, hogy ez számukra mennyire járható út."

Értem amit írsz, de ismerem a másik oldalt. Gyerek nem volt, de a páromnak kinőtt a munkamániája, amit én fél évig zokszó nélkül tűrtem, csináltam a házimunkát, igyekeztem hagyni pihenni (természetesen a közös programok, beszélgetések rovására), majd elkezdem jelezni, hogy ez így nagyon nem lesz jó, majd kb 1,5 év után, mikor már az is zavart, ha egy légtérben kellett lennünk, szakítottam.

El kell dönteni mi mennyit ér és kinek mi a járható út. Igaz ez mindkét félre. Feltétlenül ennyit kell dolgoznod? Ha annyira rossz az anyagi hátteretek, hogy 2 állás kell amiért, gyakorlatilag semmi időd és energiád a családodra, vajon jó döntés volt a gyerek?

Értem, hogy zavar, hogy a feleséged nem vár repesve haza, de képzelted már magad a helyébe? Próbáltad már elképzelni, hogy milyen lehet úgy együtt élni valakivel, hogy az illetőnek szinte semmi ideje és türelme a gyerekéhez, szexelni lenne kedve, közös program nuku mert ő fáradt. Beszélgetni nem lehet vele mert fáradt. A gyereket egy pillanatra nem veszi át, mert fáradt.

Értem, hogy ha az ember reggeltől estig dolgozik, kell neki egy kis nyugalom. De ez nem fér össze a családdal, főleg nem egy gyerekkel. Tehát el kéne dönteni, hogy ez mennyire járható út.

Nem arról van szó, hogy téged hibáztatlak, hanem próbálom megmutatni, hogy mennyire egyoldalúan látod.

Fáradt vagy, a családodért dolgozol, talán már a tűréshatáraidat feszegetve, egy olyan társsal, aki úgy érzed nem támogat, nem vár haza, nem törődik veled, nincs rád tekintettel. Abból a kevés idődből rájuk áldozol, de így is alig jut és magadra sincs elég. Nincs idő és lehetőség pihenni, feltöltődni, ha mégis, azt az időt is tőlük veszed el. Ördögi kör és közben felőrlődsz.

De a másik oldalon van egy nő, aki mindent megtesz a gyereketekért, akit kvázi egyedül nevel, van egy párja akire nem számíthat, hiszen nincs jelen. Ha haza is jön, csak a feszültség és elvárások vannak felé, holott egész nap a gyerekkel volt, fáradt, türelmetlen, talán csak egy kis törődésre vagy, pár érdeklődő szóra, vagy érdeklődő hallgatóságra vágyik. Ehelyett ott a hulla fáradt párja, aki csak enni, aludni és szexelni akar. Érzelmi támaszt nem nyújt, nincs jelen se testben, se lélekben, az egyetlen ami van az az anyagi támogatás. Vajon elég az?

Tényleg az asszony hibája?

Szerintem nem. Ahogy nem egyedül a tiéd. Ugyanakkor a gyerek adott, amit tenni lehet, hogy több időt töltsetek együtt, hogy kevesebbet dolgozol. Egy olyan életvitel mellett amit te leírsz, nem, hogy gyerekre, egy barátnőre sincs idő és energia. Ezt már tapasztalatból írom. Itt te tudnál változtatni, bár én is úgy gondolom, hogy már veszett fejsze nyele, mert a párod már nem úgy tekint rád és kölcsönösen egymást okoljátok.