Párom nem tud spórolni, együtt élni velem. Mit tudnék még tenni?

23 éves lány vagyok. Párom 28. Másfél éve lakunk együtt, jelenleg édesapám házában lakunk amit ki szeretnénk fizetni.

Én 22évesen rendelkeztem annyi spórolt pénzzel hogy tudtam autót is venni magunknak ,pár bútort is párom viszont 0 pénzzel költözött velem.

28 évesen nulla forintja nem volt és azóta sem tud spórolni. Gondoltam megváltozik majd, de tévedtem..

Nem keres rosszul de így sosem fogunk menni semmire és nem hajlandó velem normálisan leülni megbeszélni.

Az elején úgy volt hogy 100-100 én és ő félretesszük havonta ennyit....150rezsi és kaja a többi pedig amire akarjuk...mégis minden hónapban hozzá kell nyúlni a félretett pénzhez, pedig nem veszünk felesleges dolgokat...

Születésnapomra sem kértem semmit , mert inkább menjen másra az a pénz.(bár nem is kaptam tőle...mindegy, csak ez is rosszul esett) Párom pedig már eltervezte a következőt mire fogja költeni. Sosem fogunk tudni így félretenni ...

Közös számlánk van ,

( így próbáltuk megoldani,nem sikerült )

mert azt mondta tudja hogy nem spórolós és menjen egy része oda ami később jó lesz.

Mindig azt mondja hogy idegbeteg lesz ha nincs nála készpénz ezért állandóan leveteti velem azt is. De nem tudja mire megy el..(gondolom naponta elkajálja a városban vagy fogalmam nincs )

Én csinálok itthon mindent munka mellett. Én csinálok minden házimunkát, én járok nagybevásárolni(mert egy jogsit sem képes letenni), én etetem az állatokat és megyek velük dokihoz, én fizetem a csekkeket ilyesmik..minden nap főzni kell neki mert a másnapos kaja nem jó , de persze nem főzök minden nap, persze.akkor lázad és nem eszik... ilyenek(pedig volt hogy egy hétig nem mosogattam hátha észreveszi hogy csináljon valamit O is.semmi...neki mindegy ) ...és már elegem van.

28 éves és nem ismerek rá . Nem ilyen volt.

- Ekkor hazamegy az anyjához enni én meg hétvégén ezt hallgatom

- az anyjaek fizetik a telefon számláit ahelyett maga intezne a dolgait (de ő nem tudja hogy kell...whaaat.???????)

- haza viszi a zokniait varrni anyukának és nekem esik ha ujjakat veszek ..ilyenek. nem vált le anyukától se.

Na mindegy ez szerintem kicsit sem normális. Hiába próbálok vele beszélni..

Az anyja elkényeztette, a 45 éves bátyja otthon lakik, de én máshogy nevelkedtem..mindig magamra voltam utalva , támogattak persze a szüleim és most is hogy a házban lakhatunk de ennyire nem függtem a szülőktől sosem.

Egyszerűen nem tudom mit tegyek. Gondolom most mindenki azt fogja tanácsolni hogy hagyjam ott....lassan ott fogom higyjétek el így már..

Volt valaki ilyesmi helyzetben? Hogy sikerült megoldani? Mert a tköm tele van.

Köszi...