Párom teljesen eldeformálja a személyiségem, én vagyok ezzel vajon csak így?

Nem akarok diagnosztizálgatni, de nekem olyan nárcisztikusan hangzik.

Kontrollmániás, irányít, beszólogat...

Lehet, hogy tényleg több figyelemre vágyik, de akkor sem így kellene a tudtodra adni. Nagyon nem.

Tök mindegy, mire vágyik. Kinyithatná a száját is ahelyett, hogy tolja a játszmákat és kizsigereli a kérdezőt. Mondom ezt nőként.

Akármikor, akárki mellett azt éreztem, hogy valamiben hiányt szenvedek (közös idő, figyelem, akármi), jeleztem neki úgy, hogy kinyitottam a számat és szavakat pakoltam egymás után. Nem ám olyan nehéz, nekem is sikerült megtanulni, pedig még csak 22 éves vagyok és a 3 éve vagyok a párommal.

Ez amit a feleséged csinál, nagyon egyszerűen megfogalmazva lelki terror és érzelmi zsarolás. Bántással akar elérni valamit, téged akar szar arcnak beállítani, mert szeretnél néha időt szánni magadra. Azt akarja, hogy körülötte forogjon a világ, ugráld körbe, csodáld stb.

Aztán majd jönnek a kérdések a házas nők oldaláról, hogy vajon miért nem kíván a férjem... Ez a mondatod, hogy már összerezzensz ha hallod hogy jön haza, pontosan anyámra és apámra emlékeztet. El is váltak gyerekkoromban. Anyám jött haza, apám már dobott el mindent, konkrétan mintha a főnök jött volna meg. Belépett az ajtón, szinte kereste mit kritizáljon, mi nincs megcsinálva, miért kezdeményezhetne veszekedést aznap is...

És én értem! Én értem, hogy sokszor ezek okkal történnek, mert sok házasságban viszi az egyik fél a házimunkát, gyereket stb... De miért kell kizsigerelni egymást? Miért nem lehet leülni beszélni, és ha nem jó abbahagyni, külön válni?

Miután elváltak amúgy apukám találkozott egy nővel, akivel leélt 10 évet, mielőtt sajnos elvitte a szívroham. Élete legboldogabb 10 éve volt és soha nem nehezteltem rá, amiért elment. Én is mentem volna. Szeretem anyámat, de senki nem tud egy házisárkánnyal leélni egy életet, aki meg igen, magára vessen.

22N