Szükségem van egy kis különlétre.....?

Bennem is felvetődött a kérdés, hogy most ugyan miért nem tudsz elmenni kutyát sétáltatni, vagy akár egyedül bóklászni, ne adj' Isten, barátokkal találkozni?

Gondolom nem tart bezárva....

Nekem is a kutyasétáltatás jutott eszembe. Miért nem működik már?

Másik szobába elvonulni időnként?

Egyedül menni boltba?

Barátnőkkel találkozni?

Szülőket egyedül látogatni?

Csak az első három kitesz napi négy órát. Pluszban még a másik kettő beosztva 2-3óra alkalmanként. Mellé még a mindennapi első három program négy órája. Máris alig találkoztok.

El kell neki mondani, hogy szükséged van erre.

Nálunk nem a sok együttlétből alakult ki a besokallás, hanem, hogy férjem még a munkahelyéről is állandóan hívogatott. Tehát vagy itthon voltunk együtt, vagy szinte folyamatosan dumáltunk telón. Írásban, szóban. Először kértem. Kértem. Kértem. Majd elmagyaráztam neki, hogy szeretném végre újra érezni, hogy hiányzik, szeretnék végre újra örülni neki, hogy hazaér, szeretnék végre újra örülni, hogy hallom a hangját, szeretnék végre újra örülni, hogy írt. Megértette, le is állt.

Nem kell egyből elköltözni.

Egy egy szobás lakásban már más a helyzet, de ott meg be lehet osztani, hogy felváltva menjetek el otthonról. Pl. te kutyát sétáltatsz, majd mikor otthon vagy, ő megy boltba, vagy haverokkal, vagy valahova.

Figyelj, most azt gondolod, hogy az okozta a problémát, hogy nem tudsz egy kis egyedüllétet fabrikálni a vírushelyzet miatt.

De ez nem igaz.

Magát a gondot az okozta, hogy a párkapcsolatod a részedről már nem működik.

Nézd meg hány embert szavaztak le itt, mert leírták, hogy válj. (hidd el a leszavazók a savanyú uborka nők)

Neked nem működik a kapcsolat, de eddig nem volt felszínen, és ez a helyzet világított rá.

Szereted még? Persze, hiszen kedves, rendes, és ő is szeret. Viszont ha már hat év múlva , ami igen korai te már unod a banánt, sajnos nem egymást kerestétek.

Jönnek majd itt a süketelések, hogy egy kapcsolatért tenni kell, meg persze idővel ellaposodik, de hidd el: egy jó kapcsolatnál nem érzi az ember, hogy megfullad a másik mellett, hogy nincs szerelem / szenvedély.

Első kapcsolatod és nem az utolsó. Ha benne maradsz csak húzni fogod még egy ideig. Itt még kisebb a sérülés mintha még hitegeted magad és a társad.

Csak azért hiányzik, mert jó barátod lett.

Nem kéne ebből lelkiismereti kérdést csinálnod. Nem tehetünk az érzéseinkről. És vágyni fogsz, egyre jobban egy szerelemre és vonzalomra. Egy életet ezek nélkül akarsz leélni?

Tudod mi lesz ebből? x idő és megcsalás, hidd el. Mert jönni fog, aki úgy felperzsel, hogy kettőt látsz. És akkor lehet gyerekkel a karodon fogsz már pislogni

Örülök, ha segítettem :)

Te tudod, hogy a szerelem vagy szenvedély meghalt-e már, vagy csak alszik, neked kell rájönnöd. Szerintem ezt mindenképp beszéld meg a férjeddel. Nem azzal teszel jót, ha kíméled a lelkét, hanem, ha őszinte vagy. Menjetek csináljatok közös programokat, kérj külön időt, fektess le szabályokat, de ha pár hónap múlva is itt tartasz még, és nem érzel ellenállhatalan vágyat, hogy szerelmből csókold és ágyba cipeld...sajnos onnan már nem hiszem, hogy van hová húzni.

Tudod vannak, akiknek elég egy életre, hogy pár évig lángolnak, majd barátként élnek együtt míg meg nem halnak, de te nem ilyennek tűnsz. Én sem ilyen vagyok. :)

Dönts a szíved szerint :) Sok sikert