Sikerülhet az új élet?

Feleség...

A ferjem nem vesz komolyan, vagyis inkább nem tud mit kezdeni ezekkel a problémákkal, és védekezésképp ugy látom, hogy hárit, és nem vesz tudomást a dolgokról. Többször elmondtam, hogy ha nemváltozik elmegyek mert ez nekem nem jó, de nem változtat, ugyan az minden. Nincs a kapcsolatban törődés, nem figyel rám, nem együtt élés, hanem egymás mellett élés inkabb. Leginkabb a folyamatos hallgatása idegesit, nem beszelgetünk! Mondtam szepen, kiabáltam, de változatlan minden!

Apaként sem a legjobb, nem igazán osztozunk a felelősségben, inkább a gyerekről en gondoskodtam. Nemhiszem hogy akarná valamelyiket is magához venni...inkább ő engem nem fog olyan könnyedén elengedni! En mit rontottam el? Talan azt hogy túl sokáig húztam az időt azzal, hogy közöltem volna vele a problémáimat, ezáltal a túl sok megoldatlan dolog miatt, szakadék lett kettőnk között, de hatalmas! Elkezdtem azt érezni hogy ÉN rám ő nem kiváncsi, az érzéseimre, azt hogy mi nekem a jo vagy eppen hogy valami rossz es nem szeretném, csak menjen minden ugy ahogy eddig! Este pedig elvárta hogy kezdeményezzek, hogy én is akarjam a szexet, hogy kivanjam, de miért is?! Magamra hagyott, egyedül... es ő elvárja hogy igy éljünk, elővegyen mikor épp szüksege van rám, és félrerakjon ha már nincs, és én ezt türjem, tartsak ki mellette, és hallgassak, ne mondjak semmit, legyek csendben, mert ez igy jo ahogy van!

De ő tagadja ezt a helyzetet, hogy ez hülyeség, és ezt én rosszul gondolom, és én csinalom sajat magamnak a problémákat. Ezért akarok saját lakást, hogy ha tovabbra is veszekszunk,hátha belátja hogy ez nem megy,igy lenne neki is hová mennie. Csapdában érzem magam...