Nem fogad el az anyósom, konkrétan kiutál. Mit tegyek?

A kérdésedre válaszolva: menekülj!

És egy kicsit magamról: hihetetlen hogy leírtad a jövőmet, ha nem szakítottam volna az előző barátommal. Elképesztő. Igaz, mi 10 évvel fiatalabbak vagyunk, de el tudom képzelni, hogy ugyanez várt volna rám. Exem szintén méhész, szintén a közös családi ház közelében van a telek. Igaz, az anyósjelölt engem nem piszkált ilyen látványosan, de voltak jelek, hogy egyáltalán nem őszinte a mosolya és a "vendégszeretete" velem szemben. Ő mindig inkább csak a fiával veszekedett, de már olyan szinten, hogy nekem volt kellemetlen. Az exem kocsiját konkrétan kisajátította és fel volt háborodva, ha mi mentünk volna autóval valahová. Illetve anyagilag is folyamatosan megrövidítette (vagy kölcsönkért és sosem adta vissza, vagy egyszerűen meglopta a fiát). Tehát az exem "menő méhész vállalkozása" valójában sosem hozta volna meg számára a hőn állított saját házát, mert hagyta magát kihasználni, és ez sosem változott volna. Exem pedig csak hablatyolt nekem arról, hogy neki ez mennyire borzasztó, de valójában sosem szállt szembe a zsarnok anyjával (inkább kockáztatta, hogy köztünk legyen probléma). Hozzám szintén tudtunk volna költözni, de ugye nem, mert ott vannak a méhek, neki folyamatosan be kellene járnia, és egyébként sincs az a pénz, hogy Pestre költözzön. Tehát ha kompromisszumról volt szó, akkor elég, ha én hozok, ő nehogy feladjon valamit. Ha arról volt szó, hogy oké, akkor a közelbe, de külön költözzünk, akkor a kifogás: az albérlet kidobott pénz. OK. Én meg ott vagyok, hogy leborulok az ő és az anyja akarata előtt, a saját vágyaimról pedig teljesen lemondok.

Hála ég egy évnél több időt nem vesztegettem.

Kedves kérdező!

Komolyan... Ha a korkülönbség miatt nem lennék biztos benne, hogy nem az exemről beszélsz, a leírásod alapján simán elbizonytalanodnék.. Hihetetlen. Sajnálom, hogy te is beletetted szívedet - lelkedet, és ezt kaptad cserébe. Sokkal többet érdemlünk ennél, főleg, hogy nem a mi dolgunk a férfit terelgetni, ez csakis az ő döntése. De van egy olyan érzésem, hogy az ilyen férfi sosem változik.

Két napig könyörgött (de megint csak a szavak, tettei nem voltak), majd később megtudtam, hogy a szakítás után már percekkel társkeresőzre regisztrált. Úgyhogy életem legjobb döntéseként tartom számon. Egyébként nálunk más probléma is volt, de ha belegondolok, hogyha meg is tudtuk volna oldani a problémáinkat, ez a jövőkép amit most a történeted festett le elém, hát...csak az időmet vesztegettem volna.

Haha... Az én exem anyja is elvette a méhpénzt, meg volt hogy meg is lopta a saját fiát. 😂 Ő pedig arra várt, hogy saját házat építsen, de neki se fog soha összejönni, mert egy idióta a családja 🤷🏻‍♀️

Szerintem kedves kérdező örüljünk, hogy megszabadultunk a béklyógtól. Ennél már csak jobb jöjjön 🤞