Hogyan motiválhatnám? A meccset bámulja és a kanapén döglik.

#19 vagyok. Mivel a lusta oldalt képviselem, ezért külön érdekel ez a téma. Érdekességképpen írnék pár gondolatot, amit megértettem magammal és a feleségemmel kapcsolatban. Nem állítom, hogy ez bárki másra igaz, de talán lehet hasznos is.

A saját lustaságom magyarázata az, hogy csak olyan dolgot csinálok szívesen, aminek a végeredménye motivál. A "felnőtt élet" ezzel szemben tele van olyan feladatokkal, amiket csak azért kell megcsinálnom, mert valaki más elvárja tőlem.

A feleségem ezzel szemben pontosan az ellentétem: a megbízhatóság szobra. Ő akkor érzi jól magát, ha minden feladata el van látva, de legalábbis mindent megtett ezért. Reggel mire én kitörlöm a csipát a szememből, ő már 100%-on pörög.

Érdemes a belső mozgatórugókat figyelembe venni. Engem egy cél, egy kihívás képes mozgásba hozni, és olyankor extrém erőfeszítésekre vagyok képes, de a mindennpos kötelességektől én frusztrált és deprimált leszek. A párom doppingja ezzel szemben a haladás és a hasznosság érzése, ezért neki az az elsődleges, hogy mindig legyen mit csinálnia - akkor is, ha nincs.

Amikor előttem nincs motiváló cél, akkor képtelen vagyok rávenni magam a cselekvésre; ilyenkor csak döglök a kanapén és meccset nézek. Amikor a feleségem előtt nincs cél, mindenféle pótcselekvéseket talál ki magának, mondjuk átrendezi a lakást, rendberakja a fényképeket, lefesti a redőnyt, átülteti a világokat, stb, stb.

Ha kívülről ilyenkor ránk néz valaki, akkor egy aktív, tevékeny embert és egy naplopó gyökeret lát. Pedig igazából mindketten unatkozunk, csak másképpen oldjuk fel.

Ennek a dinamikának van egy sajátos hozadéka: öngerjesztő. Ő azt vallja, hogy minél több mindent megcsinálunk ma, annál kevesebb marad holnapra. Én azt vallom, hogy minél kevesebb felesleges dolgot csinálunk, annál jobban haladunk a fontos dolgokkal.

Az én filozófiám szerint a célhoz vezető legkevesebb lépésben megtehető utat keresem, és feszegetem a határokat. Kipróbálom, mi lesz akkor, ha ezt, vagy azt nem csinálom meg, mondván "ha nem hiányzik, akkor nem is kell".

Általában azonban nem jutok el idáig, mert ő ezeket mind meg fogja csinálni helyettem is, különben frusztrált lesz. Ettől viszont én leszek frusztrált, mert egy csomó dolgot csinálunk meg, aminek én nem látom értelmét, és kedvem sincs hozzá.

Amiért ezt le akartam írni az az, hogy mostanra meggyőződésem, hogy egyikőnkkel sincs baj, csak mások a démonjaink, és a megküzdési stratégiáink. Egy komoly különbség viszont, hogy engem kivet a társadalom a bogaraimért, őt pedig elismeri az övéiért.

Sokszor ez bennem is úgy csapódott le, hogy a páromat bántottam, mintha ő tehetne róla. Úgy éreztem, hogy mellette egy önző kisgyerek vagyok, holott valójában nem vagyok az. Valójában utálom, ha kiszolgálnak, de ő nem tud engem megvárni, ezért inkább megcsinálja egyedül. Az viszont nekem nem opció, hogy mindent megcsináljak úgy és akkor, hogy neki tetsszen, mert attól meg én borulok ki.

A szép a házasságban, hogy van időnk megoldást keresni ^^.

#21 De gondolom, az együttélésért, házasságért mindketten tettetek.

Tehát nem az volt, hogy mindent a feleséged intézett el, ő nézte meg a lehetséges lakásokat, kért ajánlatokat, te meg maximum a sjaát részedet (anyagilag) adtad bele.

Persze, ez abszolút így van. És ne érts félre, én nem is védem a lustákat egy percre sem, csak leírom, mi mozgatja őket belülről.

Nálunk inkább úgy csapódik le, hogy csinálom vele, de közben mindenem tiltakozik ellene, ezért hisztizek, hogy mi a p1csának kellett már megint egyi mindent csinálni. Ezért inkább ő akarja egyedül megcsinálni, csak ne kelljen hallgatnia :D.

De pont azért csinálom, mert a másik megoldás tudom, nogo.

Ezt értem, és örülök is kifejted. Viszont azt tudom mondani, hogy lusta és lusta között is van különbség. Ahogy te leírod, te azt nem csinálod meg, amit nem muszáj, míg a feleséged akkor is átülteti a virágokat, ha még nem lenne szükségszerű.

Viszont van az a fajta lusta ember, aki azért sem tesz, hogy jobb, könnyebb körülmények között éljen, vagy akár ne az anyja lássa el 50 éves koráig. Szerintem vele már nem igazán lehet kompromisszumot kötni.

"te azt nem csinálod meg, amit nem muszáj"

Hát igen, csak elég relatív, hogy mi a muszáj. Én pl elég jól ki tudom magyarázni, hogy miért nem muszáj, hogy aztán később üssön vissza az okoskodásom. :)

"azt tudom mondani, hogy lusta és lusta között is van különbség"

Természetesen. Egyúttal más oldalról világítanám meg. Az ilyen lusta, motiválatlan embert képzelj el úgy, mint egy rossz nyugdíjast. Mivel nincs már cél az életében, ezért nincs kedve semmit csinálni. Ugyanakkor mivel nem csinál semmit, egyre kevesebb inger éri, ezáltal egyre kevesebb kedve lesz csinálni bármit is.

Ez egy lefelé tartó spirál, a világ és a lehetőségek szép lassan beszűkülnek, elsatnyul az ember. Leépül az önbizalma és az igényszintje, és a kis dolgok is nehezére esnek egy idő után. Pl egy csomó nyugdíjas már a sarokig sem hajlandó elmenni.

És itt jön képbe az, amit mondtál: van, aki annyira mélyen van ezen spirálon, hogy nem lehet vele túl sok mindent csinálni. Ilyenkor már maga az ember áll ellent a változásnak, mint egy szakállas hajótörött, aki rátámad a megmentőire, nehogy elvigyék a szigetről.

Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy ő ezt élvezi. Nem véletlenül csinálnak ezek az emberek egy csomó pótcselekvést, isznak, esznek, tévéznek, stb. Azért cseszegetik a környezetüket, mert szarul érzik magukat a bőrükben, csak nem látnak ki a saját dobozkájukból, és nem értik, hogy ezen nekik kell változtatniuk - vagy tudják, csak nem hiszik, hogy lehet.

Amiért ezt leírom, hogy talán segít megérteni a hozzám hasonlók működését. A feleségemen látom, hogy néha úgy néz rám, mintha a marsról jöttem volna, képtelen megérteni, hogyan is álljon hozzám, és időnként a legjobb szándéka pont ellentétes hatású rám nézve.

Ezzel nem állítom, hogy a pasijaitokkal bármit is lehetne tenni. Nálam annyi változott, hogy megláttam magam külső szemmel, és rájöttem, hogy na, ilyen nem akarok lenni, mert rossz nekem is, meg a családnak is. Ha úgy viselkedem, mint a feleségem, az jó a családnak, de nekem rossz. Olyat még nem találtam, ami nekem is és nekik is jó, és pénzt is kapok érte. Rajta vagyok, de hosszú az út.

#21 és #26 vagyok.

Köszi :)

"érdekel a pszichológia, és olvasgattál a témában, vagy simán csak élettapasztalat?:

Igazából mindkettő igaz. Valahahogy ez az amiben megtalálom magam. A munkámban is emberekkel dolgozom, illetve az írásaimból is látható a mindennapoa háborúm saját magammal :).