Hogyan motiválhatnám? A meccset bámulja és a kanapén döglik.

Azért valamit csak tudhat, ha 11 évvel idősebben is meg tud dugni.

Meg ha az elején is ilyen volt, akkor miért most sipítozol?

Na, itt valami nagyon nem cseng össze. Tök szépen összedobáltál pozitív közhelyeket. A gond az, hogy aki valóban annyira lelkileg támogató, gondoskodó meg hasonló, az nem fog egész nap a kanapén dögleni, hanem felfogja, hogy mit szeretnél vele közölni és ebben is támogat.

Na, szóval újra: Mi is fogott meg egyáltalán benne?

Érdemesebb lenne magadnak feltenni a kérdést, hogy:

"Tudok-e feltétel nélkül szeretni?"

Hogy egy belső feszültség meg tudjon nyilvánulni, mindig szükség van egy a külvilágban arra potenciálisan alkalmas projekciós felületre.

Esetedben a felület a párod, akin keresztül most megláthatod magad.

"Nem szeretne fejlődni, több lenni, semmilyen szinten sem."

Egy önmagad által legyártott elképzeléshalmazt szeretnél motiváció címszó alatt finoman, de erővel ráhúzni. Ugye logikusan az van mögötte, hogy "olyan legyél amilyennek én akarlak". Ezzel a késztetéssel csupán annyi a probléma, hogy nincs benne szeretet, elfogadás.

Ha fejlődni vágysz, mindig befelé nézz.

"Tudok-e feltétel nélkül szeretni?"

Öhm... Senki sem tud. A hűség is egy feltétel.

Szerintem nem túl bölcs dolog mindenki helyett nyilatkozni.

Mi köze a hűségnek a szeretet áramlásához ezen vonatkozásban?

A szeretet az van, árad, nem kötődik semmilyen elváráshoz, nem minősít, mentes minden önösségtől.

Ha feltételes volna, akkor lehetne mondani:

"majd akkor szeretlek, hogy ha ezt és ezt teszed"

Ebben a formában a saját elképzelésedet szereted maximum, ami nem más, mint önösség.

A valódi szeretet az ad.

"A szeretet az van, árad, nem kötődik semmilyen elváráshoz, nem minősít, mentes minden önösségtől."

Ez egy coelho könyvben pár tinicsajnak biztos jól hangzik, meg középkorú ezós anyukáknak, de egyébként másra nem jó.

A szeretet önzőség. Önzetlen szeretet nem létezik. A szeretet alapja, hogy jó érzést kapsz azzal, akit szeretsz.