Mit tennétek, ha a párotok néha megőrülne értetek, néha hozzátok se érne, néha szerelmes lenne, néha mintha csak egy haverként kezelne?

"de "amikor épp szeret", akkor tényleg látom rajta az érzelmeket, és ez reményt ad.. hülyeség? "

Megéri neked éveket pazarolni ezért a szeretetmorzsákért cserébe? Ez nem szerelem, de még csak szeretet sem. Inkább csak játszma a kényelmes életükhöz (szex, pénz, törődés, figyelem, kinek mi az érdeke). Ha majd jól megszívod és visszagondolsz erre az időre, a fejedet vernéd a falba, hogy miért pazaroltál időt, energiát valakire, akinek nem vagy elég jó.

Sok mindennek hívják ezeket a típusokat: kötelékfóbiás, nárcisztikus, borderline... de nem kell jelzővel illetni őket, mert nincs értelme és nem is lehet sértettségből csak úgy diagnosztizálni valakit. Mindenkinek van egy olyan párja, akivel hosszútávon el tud köteleződni. Az más kérdés, hogy meg tudja-e becsülni. Ezek a típusok szerintem a tökéletest keresik, de mint tudjuk tökéletes ember nincs, ezért ideig-óráig beérik azzal akivel együtt vannak, szerelmet színlelve, akár néha éreznek is valamit. De ezek az érzések elmúlnak, mint ahogy minden elmúlik, és ők tovább hajszolják a "tökéletest". Amikor pár embert jól megbántanak, visszacsorognak hozzájuk, aztán kezdődik minden elölről, ameddig az hagyja magát, ameddig rájön, hogy nem éri meg, ameddig rájön, hogy ez nem szerelem.

De lehet akkor már késő lesz, mert elmúltak az évek, és az időt nem lehet visszafordítani.

Most úgy érzed, hogy nem bírod nélküle. Ez hülyeség. Te vagy az aki meghozhatod a döntést, hogy hagyod magad tovább ebben a hamis illúzióban szenvedni, vagy tovább lépsz és adsz esélyt egy rendes fickónak, aki nem csak morzsákat dob és periódikusan "szeret".

24. Nem tetszett a külseje. Barátnak oké, de egyszerűen nem kívántam. Mindig más nőket néztem. Nem voltam belé szerelmes. Amivel meg tökéletesen elszúrta, hogy én voltam neki a mindene. Én voltam a kedvence, a legjobb, mindegy mit csináltam az jó volt. Ááá, egy nő ennél jobban nem rakhat maga alá, hogy a férfit ülteti magas lóra!

A feleségemnél udvaroltam, várnom kellett rá, általában nem ért rá. Sokszor mondott nemet, totál felcsigázott ezzel. Tényleg olyan volt mint egy brutál jó vadászat, ahol össze kellett szednem magam hogy elejtsem a vadat. Aztán megint kicsúszott a kezeim közül...🤪 Mindez még ma is tart, nincs kötelező szex, kötelező rituálé. Ő még mindig nem az enyém, én sem vagyok az övé bizonyos értelemben. Szabadok vagyunk, de elköteleződtünk egymás felé. Mindenben társak vagyunk, de akkor is ott van az, hogy hajtunk egymásé, még ma is játsszuk a játékot. Sosem éreztem hogy behódolna, ő sem rajtam. Sosem éreztettük egymás felé hogy nincs értelme az életnek egymás nélkül. Pont ezért látjuk egymást erősnek. Nekem a gyenge nők nem voltak potenciális pár jelöltek. Sose süllyedjen le előttem egy nő arra a szintre, hogy azt mondja nem tud nélkülem élni, sose játsszon pót anyucit. Ha azt mondja ott az ajtó mehetek, az nekem olyan mint a bikának a piros kendő! Arra azt mondom, huhhh ez igen, engem kirakni? Naaaa, ehhez lesz hozzászólni valóm jó értelembe. A negalázkodó, alárendelődő nők felé inkább csak szánalmat érzek, sajnos ez engem mindig is taszított.