Mit tennétek, ha a párotok néha megőrülne értetek, néha hozzátok se érne, néha szerelmes lenne, néha mintha csak egy haverként kezelne?

Ezt a leirast tobbfelekeppen lehet ertelmezni.

Ha mondjuk regota nem szexeltunk, akkor a parom "megorul ertem", de ez azert nem folyamatos allapot. Ha reggel nagyon siet, akkor "neha hozzam sem er", csak kirohan az ajton. Amikor videojatekozunk es egymast szivatjuk, akkor "haverkent kezel". Es ez folyamatosan valtakozik.

Vannak emberek, akiknek nincs igenyuk folyamatos szeretlekezesre. Egyebkent megertelek, mert nekem is meg kellett szoknom ezt, de ha jobban belegondolsz, teljesen egeszseges.

Nalatok mi a helyzet pontosan?

Nem fogod kidobni őt úgysem, ismerős. :(

Ő pedig nem fog változni.

Semmi baja nincs, csak nem te vagy neki az igazi.

Majd te is csak akkor dobod ki, ha rájössz, hogy kifelé kacsintgat.

Ez a magával van baja... Elég átlátszó duma.

De csak azoknak, akik már végigmentek ehhez. Szóval beállok a házas 40-es mögé a sorba. Nem lesz ennek jó vége. Tönkre fog tenni téged lelkileg és még ő fog rád széttárt karokkal nézni flegmán, hogy,, miért, mit vártál?! ".

Ne legyen igazam... :(

26/N

17-es vagyok.

Nyáron ugyanezt éreztem. Szétmentünk, majd vissza akart jönni. Ugyanezt mondtam, hogy max koppanok, de én nem bírom nélküle. Hónapokig azért sírtam, hogy mi lenne, ha... Aztán dobjam el magamtól a lehetőséget? Áh, nem. Így hát visszaengedtem.

Kihasznált, hazudozott, átvert és nekiállt csajozni mellettem...

Elhiszem, hogy nem vagyok tökéletes én sem, de nagyon nem ezt érdemeltem 7 év után.

De mindezt valahol magamnak köszönhetem, mert tudtam én is jól, hogy nem lesz ennek jó vége. A családom is tudta. A barátaim is tudták. Nem örültek, de elfogadták a döntésemet végül. Majd néhány hónap múlva kezdhették elölről és kaparhattak megint össze a padlóról. Teljesen tönkretett ez az egész.

És persze én is hallgatt, hogy MAJD minden jó lesz, magával van baja, adjak időt, stb stb...

Úgy tűnik, a másik nőcske mellett nem érezte szarnak az életét, az biztos megérdemli a vidám énjét.

Én meg, aki önkéntes pszichológust játszottam, csak jól belém rúgott még a végére.

Egy biztos, én még 1x nem mutatom ki ilyen szinten 1 férfinak sem az érzéseimet és a lelki szennyese sem leszek senkinek. Mert úgy tűnik, aki őszinte és tiszta szívvel mindent megtesz a másikért, arra csak rongyként tekintenek.

Akkor leszek én is elérhetetlen, játszmázásós pitsa inkább.