Mit tegyek? Helyre jöhetnek még a dolgok párom, és köztem? Lehet még olyan minden, mint régen? Tanácsokat, építő jellegű kritikát várok! /Oltásokat nem kérek, tudom jól, hogy milyen ostoba voltam, hogy nem így kellett volna!/

Oly szépen indult minden ...

Páromnak én voltam a mindene, a tenyerén hordozott, azt mondta én adok értelmet az életének ...

Aztán ahogy telt - múlt az idő én "elővettem" a szokásos kötekedő viselkedésem, ami azt jelenti, hogy folyton elégedetlenkedtem, mindenbe a problémát láttam, állandóan baszogattam a párom, gyakran felhoztam az exeit ok nélkül, hogy azokkal biztos jobban érezte magát, miért volt velük annyi ideig, lotyó volt mind, stb ...

Illetve rendszeresen az is elhangzott tőlem, hogy szakitsunk, pedig nem is gondoltam komolyan, csak abban a pillanatban épp feszült voltam, nyűgös, és kimondtam mindig azt a dolgot ( szakítás), amit nem is gondoltam komolyan.

Ilyenkor kezdetben könyörgött a párom, hogy ne legyen vége, beszéljük meg (azt hitte komolyan mondom), ( ez is volt a szándékom, h a falat kaparja, és igen most már tudom, hogy ez egy nagyon durva érzelmi zsarolás ... ), majd mikor kiismert, mindig csak sóhajtott egyet, és kérte, hogy fejezzem be, mert eljön az az idő, amikor már annyira besokall, hogy nem fogja érdekelni, hogy nem gondolom komolyan, hanem azt fogja mondani, hogy : "Oké, legyen vége!", bármennyire is szeret, és bármennyire is rossz lesz neki utána ...

És most ott járunk, hogy nagyon elege lett, szakítani ugyan, nem szakított, de nem tudja mi lesz, hogy együtt maradunk e, vagy sem.

Kikönyörögtem egy utolsó esélyt,belement, de kíváncsi rá, hogy fogom e még emlegetni a fentebb említett dolgokat, hogy tudok e változni.

Tehát most már tőlem függ minden ...

Hív telón mindennap, vagy amikor lehetősége van rá, messengeren is ír, de nagyon rossz, hogy már látom rajta, hogy nem olyan lelkes, mint korábban volt ....

Kérdeztem tőle, hogy visszaállhat e még a rend, amire azt a választ kaptam, hogy: "Majd kiderül, attól függ tartom e magam az igértekhez!"