Házasok! Ti is megkérdőjelezitek hogy a párotok volna az igazi? Vagy ez elmúlik?

4 év után vett el, 1 éve...

1x nem merült fel egyikünknél sem, hogy nem a másik az igazi...

Ha felmerült volna, nem lett volna esküvő...

Nézd, ne tegyél fel ilyen kérdéseket, mert itt nem fogsz értelmes választ kapni, mégpedig azért, mert nincs két egyforma párkapcsolat.

Mindenki más csomaggal indul és más beidegződések vésődnek be felnőtt korára, mint másoknak. Ki tudja, hogy mi okozza benned ezeket a gondolatokat / miért aggaszt ez a téma? Az egyetlen ember, aki ezt tisztába teheti, az te vagy, mégpedig úgy, hogy beülsz egy csendes szobába, magadra zárod az ajtót és szánsz időt arra, hogy átgondolod. Idézz fel egy szitut, amikor ez felmerült benned és vezesd vissza, hogy mi volt az a konkrét dolog, ami miatt megkérdőjeleződött benned a kettőtök összeillősége. Idézd fel, hogy milyen érzéseket okozott ez benned. Azt kell kinyomozni, hogy miért rázott meg téged az az adott dolog annyira, hogy elbizonytalanodj a kapcsolat létjogosultságában.

A másik, hogy gondold végig, hogy mit is jelent számodra az, hogy "igazi", milyen tulajdonságokkal rendelkezik ez a bizonyos személy, és milyen tulajdonságot tulajdonítasz a párodnak, ami miatt ő már nem eshet egybe ezzel az "igazival". Ha megvan, azt is gondold át, hogy biztosan kizáró tényező-e ez a dolog, ha pedig igen, hogyan lehetne átformálni vagy az igaziról alkotott képedet, vagy a párod viselkedését úgy, hogy a két kép egybevágjon. Az emberek b.sznak ezeknek a dolgoknak a végiggondolására időt szánni, pedig fontos lenne.

Végezetül még annyit, hogy fel a fejjel, és ne keserítsen el az, hogy az itteni válaszadók többségénél ez a probléma láthatóan nem fordul elő. Egyrészt olyan nincs, hogy egy kapcsolatban ne legyen probléma, csak az ember nem nagyon teregeti a szennyest, másrészt erre az oldalra azért zömében olyanok járnak, akik önbizalomturbózást végeznek azáltal, hogy megveregetik a vállukat, hogy "Na, nekem ebben is királyabb az életem!". Hidd el, ha birtokába kerülnél a teljes tudatuknak, lenne olyan része a kapcsolatuknak, amit látva csak vakarnád a fejed.

Egy kapcsolat sem tökéletes és rajzfilmbe illő, de attól lesz megközelítőleg az, hogy munkát ölünk a fenntartásába. Hajrá!

Én a 9 es vagyok és bennem az elejétől volt valami bizonytalanság a volt barátommal kapcsolatban, csak akkor nagyon akartam kötődni valakihez, ő pedig jó ember volt. Végig próbáltam elhessegetni a gondolatot, győzködtem magam hogy de hát ez egy jó kapcsolat, jól érezzük magunkat együtt, stb.

A több év alatt amíg vele voltam nekem nem múlt ez el, és egyre nagyobb hullámokban jött vissza, hogy másmilyen kapcsolatot szeretnék az élettől. Ez nagyon megterhelő volt nekem és mi is családot terveztünk csak nem jött össze.

Az én esetemben nem rajtam múlt, hogy nem tudtam kötődni, mert a mostani kapcsolatom mutatja, hogy képes vagyok 100%ig odaadni magam a kapcsolatba, tépelődés nélkül. Egyszerűen csak nem illettünk össze a volt barátommal mint pár. Inkább mint barátok. Ezen hiába filozofálgattam meg meditálgattam volna, ahogy előző válaszadó tanacsolta. Egyszerűen csak mernem kellett szakítani, és azonnal megkönnyebbültem. Ez az én történetem, és nem biztos hogy rád is igaz. De nagyon át tudom érezni, mert bennem ez évekig dilemma volt, és nem volt könnyű.