Csak nekem tabutéma a kakilás vagy mások is járnak hasonló cipőben?

Amíg mindketten a szüleinkkel éltünk, addig az ő családjánál nem tudtam elmenni. Valaki TUTI hogy a wc ajtó elé ült, még egy fotel is volt ott.

Mi viszont elég nyíltak vagyunk ilyen szempontból, így nyaraláskor simán mondtam, hogy kaksi lesz és most menjen ki. Aztán később ez nem okozott problémát.

Mikor még szülőknél laktunk, pároméknál konkrétan a wc ajtó a nappaliból nyílt és a wc ajtó mellett volt egy kanapé, amin az anyukája mindig olvasott, telefonozott, rejtvényt fejtett stb... Tehát akármikor mentem kakilni, tudtam, hogy ott van fél méterre és MINDENT hall...

Hónapokig volt ezzel problémám, nekem is már fájt a hasam sokszor. Aztán egyszer rendeltünk kaját hétvégén, én juhtúróval töltött rántott gombafejeket ettem és valószínűleg a túró nem volt a toppon, mert utána 2 napig fostam. De olyan igazi fingós, recsegőset... Életemben nem éreztem még olyan kínosan magam, mint akkor. Volt hogy kijöttem a wc-ről és elnézést kértem tőle. Szerencsére anyukája nagyon aranyos volt, soha nem mondta el páromnak a "hangokat" :D

Ezután viszont a kakilás simán ment, hisz megmutattam a legrosszabb dolgokat, ahhoz képest egy sima kaki az semmi volt már.

Amit neked tanácsolok azt már írták egy feljebbi válaszban is : ha tudod, hogy pukizni fogsz, húzd le a wc-t, köhögj hangosan, nyisd meg a csapot. Kakilás után pedig ne wc illatosítózz (az elárul), hanem fújd be magad dezodorral, parfümmel ott a wcben.

És kitartást :)

22L

13as vagyok.

Hát mivel napközben dolgoztunk, így többnyire este voltam náluk, amikor már az anyuka is otthon volt és igen, mindig ott ült. :D

Párom a szobában volt, ami szerencsére a wc-től messze volt.

Mikor elnézést kértem annyit mondott, hogy ezen ne stresszeljek, nincs semmi gond. Meg is kérdezte, hogy tudna-e segíteni bármiben, hogy jobban legyek. Aranyos volt.

Azóta párommal már együtt lakunk és tök simán megy, néha mondom is neki, hogy most elfoglalom a wc-t hosszabb időre és addig nyomjon be zenét vagy filmet, totál nem érzem már tabunak a témát és ő is teljesen segítőkész, tudja, hogy sokáig gondot okozott nekem.

Kérdező, amint olvashatod, legtöbb válaszoló azt írja, hogy az első megtörtént után, már nem volt különösebb probléma a kakilással.

Tehát tudatosítsd magadban (győzd meg magad arról), hogy ez mindenkinél napi teendő (napi szükséglet). Mindenki jár WC-re, éjjel-nappal távoznak a szelek, néha csendben, néha különféle hangok kíséretében. Minél jobban vissza akarod tartani, annál jobban összeszorítod a végbél körkörös izmait és annál élesebb a hang, ha mégis eltávozik. A széklet visszatartása nagyon súlyos tüneteket válthat ki, ezért ez senki ne tartsa vissza!!! Legenyhébb eredménye, hogy a kemény széklet rettentő nehezen távozik (kemény, mert a vastagbélben felszívódik a nedvtartalma, a bélmozgás miatt tömörödik és vastagabb lesz), a végbél berepedhet, a seb szennyeződhet, gennyező tályog alakulhat ki, végső soron kialakul az aranyér. Ennek rettentően fájós jeleit már nem ecsetelem.

Szóval: a székletürítés az élet velejárója, akárcsak a szellentés. Visszatarjuk, ha éppen asztalnál étkezünk, meg egyébként sem durrogatunk széltében-hosszában, de a WC-ben természetes kiengedni még akkor is, ha valaki éppen meghallhatja.

Tudom, tudom: visszatart az esetleges bűz. Ezt viszont aligha tudod befolyásolni, senkié sem parfüm illatú. Dolgunk végeztével használjunk illatosítót (ha van).

Ha jót akarsz magadnak, ne izgulj a WC-zés miatt!

Ffi.