Beleőrültem? Mit csináljak? Nem fogom bírnii.

Feltettem ide tegnap egy kérdést. Így hangzik:miért vagytok ilyenek? Fordítva milyen lenne nektek?

Na most,tudom,hogy én vagyok nagyrészt a hibás,de úgy vettem észre,hogy eléggé kapcsolatfüggő lettem.

Mármint,hogy nagyon meghatározza a kedvem,hogy a barátommal épp hogy vagyunk...

Idegesít,ha nem hív. Akkor állandóan azon gondolkodom,hogy vajon miért...mit csinálhat,nem jutok eszébe? vagy direkt nem hív? vagy alszik?

Vagy ha néha nem úgy közeledik hozzám,nem olyan nyomulós,nem annyira mutatja ki a szeretetét,akkor rögtön kétségbe esek,hogy nem is szeret,vagy szakítani akar.

De közben meg én sem úgy szoktam vele viselkedni,ahogyan kellene. Van,amikor annyira idegesít,hogy ellököm magamtól...

Most mégis rosszul érzem magam,félek hogy el akar hagyni,vagy nem szeret. Pedig megmondta nekem,hogy szakítani csak én fogok valamikor,mert ő biztos,hogy nem fog elhagyni. Csak rajtam függ mikor szakítunk. Mindig félek,hogy megcsal. Mindenki azt mondja,hogy meg kellene becsülnöm,mert még egy ilyen fiú nincs. És ezt én is tudom. Viszont mondta,hogy ami történt,amiatt kicsit most másképp áll hozzám,mert én ugráltatom és bármit megtehetek,de ő nem.

Na de mégis mit tehetnék azért,hogy magam mellett tartsam,úgy hogy ne okozzak neki fájdalmat?

Hogy ne idegesítsem magam azon,ha éppen nem hív?

Lelki okok miatt szokott rám jönni kis pánikroham,sírógörcs és úgy érzem ez is közre játszik.