Van olyan, hogy valaki teherbe esik és a férje kiszeret ezért belőle? Vagy sokkot kap, a hír hallatára, de majd átmegy ez a sokk idővel és minden rendbe jön?

"igyis ugyis megtartom, ha kell egyedül. "

Akkor most minek sírsz?

Úr Isten

Ezek a válaszok.

Szörnyen magatokra vetéttek a dolgot .

Illetve a cigányozást hanyagolni kéne mert hihetetlenül primitíven hangzik .

Kérdező a válaszodra :

A párod nagyon fiatal az ilyen pánikszerű kapuzarasi roham még idősebbeknél is előjön .Az én férjem 35 volt az első gyermekünknél ,soha nem járt el még ismerősökkel sem ithonrol ,nem voltak külön programjaink .Aztán terhes lettem elmondhatatlanul örültünk neki .A férjem 3-4 szer is elment a 9 hónap alatt a munkatársaival munka után .Tudom ez nem sok ,össze hasonlítás képest írom .Ö akkor azt mondta nekem,azért érzi a késztetést erre mert úgy érzi ez az utolsó ,és igen valahol tudtam ,éreztem miről beszél .Ez a fajta érzelmi kavarodás ,az új iránt ,a nem ismert jövő iránt ,elég nagy félelmet képes kiváltani még nőkben is nem beszélve egy 21 éves nagyon fiatal fiúból.Ez nem azt jelenti minden esetben hogy nem

szedi össze magát .Ez a félelem a felelősség vállalás iránt eleg erős a férfiakban ,félnek hogy meg tudják e csinálni ők mint családfök.

Túl sok mindenből nem választhatsz .

Vagy ki dobod örökre de próbáljátok együtt igazgatni a gyermek sorsát vagy együtt maradtok, vársz és meglátod mennyire szedi össze magát .

Bizonytalan ez valahol érthető karaktertől függően .Ez egy új élet ,akiért örökre ti vagytok a felelősek !Az egészségéért ,az fizikai ,lelki ,érzelmi állapotáért !

Az nem egy felnőtt párkapcsolat ahol ilyen mondat elhagyja a nő száját 2 év védekezés nélküli szex után "hogy így is, úgy is megtartom". Vagyis zsigerből tudtad te is hogy nem számíthatsz rá, csak épp hazudsz magadnak.

Mi sem voltunk házasok, mikor terhes lettem. Mi sem védekeztünk, mert jön a baba ha akar. Viszont felnőttek voltunk, így örültünk mindketten mikor összejött és soha egyetlen percig nem kételkedett abban, hogy apa akar-e lenni. És mégis így is piszkosul kikezdte a kapcsolatunkat a szülés utáni első év. De fel sem merült, hogy feladjuk, küzdöttünk és megoldottuk a problémákat és belerázódtunk az új szerepekbe. Ez nem egy film.. ez a való élet, ha nem akar titeket, akkor semmi nem fog változni attól, hogy meglátja a babát.

Nyugodtan rendezkedj be az egyedülálló anyaságra, mert úgysincs más választásod.

Magyar nyelv és irodalom tanár???

És a magyar nyelvben mikor, hol használjak az "összeiratkozni" szót? 😂😂😂😂😂

Fordított esetben ha a párom elém állna azzal, hogy el fog deformálódni a teste majd a végén a nyakamba varr egy életre is elég anyagi és lelki nyűgöt a megkérdezésem nélkül, tetszik-nem tetszik alapon, úgy kibsznám, mint a huzat.

Nem vagyok gyerekgyűlölő, de gyerektelen szemléletet vallok. Ha teherbe esnék és meg kellene tartanom, valószínűleg kinyírnám magam, annyira irtózok a tudattól, hogy valakitől gyerekem legyen. Nőként nagyobb ráhatásom van erre, férfiként kevesebb lenne. És megcsalás szintű árulásnak érezném, ha a párom meg akarná tartani a gyereket akaratom ellenére. Hitelt sem veszünk fel egymás háta mögött. Nem költözünk 1000 km távolságra a másik háta mögött és várjuk, hogy fogadja el. Így egy kapcsolatban csak egy féreg gondolkidik.