Ti ha vágtátok meg magatokat és úgy éreztétek, hogy ez átmegy egy amolyan függőségbe mit csináltatok?

Pedig mindenképpen kérj segítséget, mert nem csak ostoba ötlet vagdosni magad, de veszélyes is.

Ha ne adj isten túl mélyen vágsz (főleg azok az idióták akik a combjukat is vagdossák) akár el is vérezhetsz percek alatt. Vagy elég ha az egyik vagdosásod elfertőződik.

Arról nem is beszélve, hogy a hegek egy életre megmaradnak, és ezért sokszor megalázó helyzetbe fogsz kerülni. Magyarul le fognak nézni, és elkönyvelnek buta embernek.

Kérj segítséget.

Nekem is volt hasonló korszakom. Nem csak vagdosás, elnyomtam magamon a cigit, akkora erővel ütöttem a falat, hogy nem egyszer megrepedt egy-két csontom. Azért csináltam, hogy a fizikai fájdalommal csillapítsam a lelki fájdalmaimat. Elméletben ez bizonyos esetekben úgy hat az agyra, mintha drogoznál, emiatt is nehéz abbahagyni (valami hormonok szabadulnak, fogalmam sincs, és abban sem vagyok biztos, hogy ennek van valóságalapja).

Ha a barátaid és a családod nem tudnak segíteni túltenni magad a problémáidon, ajánlatos felkeresni egy szakembert, mert ezt később még megfogod bánni. Minden sebhelyed emlékeztetni fog a múltadra, és azt szerintem nem szeretnéd.

Nekem egy rossz kapcsolat vége felé kezdődött a dolog. Két pengéjű borotvát használtam ami azért volt jó mert nem lehetett vele mélyen vágni és egyáltalán nem lett heges a karom. Egyszer aztán kiderült és elég rossz volt látni hogy a szüleimet mennyire megrendítette a dolog. A rossz kapcsolatnak is véget vetettem idővel. Utána még lábon-csípőn ejtettem pár vágást de aztán ráálltam a lila foltokra. Amit elérni elég fájdalmas így hamar leálltam az önsanyargatással.

Bármi is van az életedben biztos rossz hatással van rád. Ez lehet kapcsolat, baráti kör, ezt kell elsősorban kiküszöbölni. Ha semmiképp sem tudsz leállni akkor legalább arra figyelj hogy ne tudj nagy kárt tenni magadban (ne pengét használj és ne az ereid felett)

Esetleg megpróbálhatnád máshogy levezetni a feszültséget pl futással

Szerintem kérheted a szüleid segítségét akik elintézik hogy megfelelő szakemberhez kerülj. Hiszen inkább úgy tudják meg a dolgot hogy változtatni akarsz, mintsem valaki elmondja nekik vagy véletlenül meglássák

Fordulj az iskolapszichológushoz első körben. Vagy ha az nincs, akkor az osztályfőnöködhöz. Vagy a gyerekorvosodhoz, háziorvoshoz.

De igazából a szüleiddel kellene beszélned, hogy vigyenek el orvoshoz, aki segít erről leszokni, na és helyretenni magadban azokat a dolgokat, ami miatt elkezdted - nyilván van oka.

Ne szégyelld. Ha pl. torokgyulladásod van, azt sem szégyelled nem igaz? Akkor is szólsz a szüleidnek, hogy beteg, rosszul vagy, és elmész dokihoz. Ugyanez érvényes a lelki eredetű betegségekre. Nem szégyellni kell, hanem orvoshoz fordulni és segítséget kérni a gyógyuláshoz.

Én elkezdtem sportolni.Vagy egyszerűen csak mással vezettem le a feszültséget (olvasás,zenehallgatás).

Az a lényeg,hogy tudatosítsd magadban,hogy ez a válasz nem jó reakció a problémáid megoldására.

Illetve hogyha úgy érzed,nem tudsz ezzel egyedül megbirkózni és van olyan ember a környezetedben,akiben maximálisan megbízol,akkor nyugodtan odamehetsz hozzá és elmondhatod neki a problémádat.

Nem tudom,milyen a kapcsolatod a szüleiddel,de ha hozzájuk nem akarsz fordulni,akkor esetleg egy tanárhoz vagy egy barátnőhöz.

Remélem,minél hamarabb túljutsz ezen.