Meddig elvárható, hogy elmenjek, hogy visszatartsam egy nőhaveromat az öngyilkosságtól?

Alapvetően én az a típus lennék, aki a legutolsó ismerősért is odaadná a fél karját, de rájöttem, hogy nem szabad, mert engem őrölne fel. Szóval, ha ilyen szituáció van, ezeket a dolgokat veszem figyelme:

1. Mennyire áll közel hozzám. A páromért meg a legjobb barátomért ezerszer több mindent megteszek, mint egy random haverért, akivel havonta egyszer beszélünk.

2. Alapvetően, nem ebben a szituációban, hanem amikor rendben van, én mennyire számíthatok rá. Ha tudom, hogy ha én vagyok rohadt állapotban, akkor ő mellettem áll és segít, én is megteszem. Ha nem, én nem mászok bele mélyen: meghallgatom, bólintok, tanácsot adok, aztán továbblépek.

3. Mennyi hajlandó tenni magáért, mennyire fogadja meg a tanácsaimat, mennyire igyekszik kimászni a gödör. Ha nem tesz érte, csak heteken, hónapokon át nyafog, nem megy szakemberhez, stb., én nem vagyok hajlandó energiát fektetni a másikba.

Nem egyszer megtettem, én voltam mindenkinek a lelki szemetese, legutóbb a legjobb barátnőmmel. Több mint egy éven át próbáltam kivakarni a kakiból, ha én nem vagyok, bennemarad egy bántalmazó kapcsolatban. Tropára ment az első közös szilveszterem a párommal, mert más sem csináltunk, csak őt próbáltuk kivakarni a depressziójából. Nekem volt egy nagyon csúnya magànéleti válságom ebben az időben, szinte tök egyedül kellett megbirkóznom vele, mert ő továbbra is x meg y random pasik után sírt. Mindenben támogattam, segítettem, meghallgattam, de sosem hallgatott rám, ment a maga feje után. Több mint egy év után besokalltam, és azt mondtam, nem akarok vele többet beszélni, nem nézem végig, ahogy szétcseszi az életét, mert rámegy az én mentális egészségem, más emberi kapcsolataim rovására ment az ő barátsága.

Az életéért elsősorban mindenki saját maga felelős. Nem gondolom, hogy bárkinek a saját életét be kéne áldoznia valakiért, aki annyira nem képes saját magáért, hogy szakember segítségét kérje. Vagy egyáltalán, hogy beismerje, hogy baj van. Szép dolog ez a bajban ismered az igazi barátod, ezzel egyet is értek, de rohadtul más az, ha valakit éri egy tragédia, amiért összeomlik, az ember mellette van, segít, és ha lassan is, de az illető igyekszik kimászni a gödörből, és ha hosszú idő után, de sikerül. És más, amikor te egy nap alatt sokkal többet teszel a gödörbe zuhant ismerősért, mint ő saját magáért, és ez tartósan így is marad.

Neked kell mérlegelned, hogy ez az ember mennyit ér, mire számíthatsz, hajlandó-e tenni magáért, vagy csak panaszkodik.

Ha úgy érzed, hogy már nincs több eszköz a kezedben, akkor engedd el. Nem veheted a válladra más emberek problémáit olyan szinten hogy te is belebolondulj.

Nincs a nőnek családja? Szülők, testvér? Hátha valaki kézen fogná és berángatná a kórházba, ha tetszik neki ha nem.

Magyarázd meg a nőnek hogy 2 lehetősége van. Az éhségsztrájkja miatt rosszul lesz, erről te videót küldesz a szerelmének, aki meghatódik és boldogan élnek míg meg nem halnak. De ez inkább ilyen spanyol sorozat forgatókönyv, az életben nem létezik.

Második lehetőség: eszik rendesen, alszik, dolgozik, leszarja a pasit, sőt megjelenik a konkurencia is, aztán a pasi majd fél év múlva elkezd nyomulni hogy mi van már nem is érdekli a csajt? Ez sokkal gyakoribb eset.

Ti jóban vagytok amúgy az ürgével? Vagy ez ilyen titkolt kapcsolat volt?