Meddig elvárható, hogy elmenjek, hogy visszatartsam egy nőhaveromat az öngyilkosságtól?

10, mert rosszul vam megírva a szavazás. Én például teljesen máshogy definiálom a rossz ember fogalmát...

Nem rossz ember attól, hogy nem bírja tovább a tudatot, hogy hiába igyekszik segíteni, falakba ütközik, de nem szép dolog otthagyni valakit egyedül a gödörben. Bajban mutatkozik meg ki az igazi barát. Ez valahogy mára már elfelejtődött és az emberek csak akkor kellenek egymásnak ha minden rózsaszín. 😞

Ha lelkileg felőröl akkor magadat kell menteni. S lépj tovább.

Nekem is volt még iskolából skizofréniával pszihiátrián kezelt varátnőm. Évekig jártam hozzá, másik megyéből, amikor bekerült a zártra, láttogattam otthon is. Elmentem a septében meghívott esküvőjére is. De a végén már nagyon belefáradtam, hogy ebből sosem lesz már az a barátság, de a felszínen normális sem. És a végén az én lelkem is picit ráment, hogy én neki mibdig ott voltam, ő viszont nekem ő sosem állt mellettem, részben a mentális állapota miatt.

Szemét vagy nem szemét dolog, de nekem is csak 1 életem van.

Nem vagy rossz ember. A saját hülyeségétől csak önmaga tudja megmenteni magát.

De ha megtörténik a baj, akkor úgyis magadat fogod okolni.

Tudom, átéltem hasonlót.

Ugyanezt megéltem egy lány barátommal, csak ott közbejátszott a kábítószer is.

Megismert valakit, hónapokig összejártak szexelni, a srác hitegette, a lány beleélte magát. Emellett elkezdett a sráccal tolni ezt-azt, mindketten vendéglátásban dolgoztak éjszaka, nem volt nehéz szerezniük. A srác végül kidobta, mert túlságosan ragaszkodónak tartotta a lányt. A lány ezután hónapokig írt neki minden platformon, ha letiltotta új profilt csinált, elment a munkahelyére és kézzel írt leveleket hagyott ott neki, a lakásához odament... elmebeteg lett kb... A barátait sorra marta el maga mellől mert megállás nélkül csak panaszkodott de a tanácsra megsértődött, nem járt már el sehova velünk, facebookra elég para posztokat rakott ki (pl "Elnézést, hogy ilyen lettem. Nem fog sokáig tartani" meg hasonlók)... Egyszer megkértem, had menjek át beszélgetni hozzá, csak kettesben. Rá akartam igazából nézni, hogy jól van-e.

Szintén 40 kiló alá fogyott, amúgyis vékony lány volt de mikor átmentem és átöleltem éreztem a hátánál a csontjait, beesett volt az arca és be volt vérezve a szeme. Megkérdeztem mi történt, azt mondta poénból megpróbálta megfojtani magát egy párnával...

Könyörögtem neki hetekig, forduljon orvoshoz, mellette leszek mindenben csak kérjen segítséget. Nem akart. Végül tőlem is elhatárolódott, nem válaszolt már az üzeneteimre se, ezért odamentem a lakásához és felcsöngettem. Senki nem nyitott ajtót, bíztam abban, hogy csak nincs itthon, odamentem másnap is. Szintén semmi.

Mentőt hívtam, mert attól féltem megölte magát. A mentők az ablakon keresztül jutottak be a lakásba mert belülről bevolt zárva. Eszméletlenül feküdt egyébként, de élt.

Zárt osztályra berakták, ha jól emlékszem 2 hónapot volt bent, de lehet többet. Leszedálták, elvették tőle a telefonját. Párszor bementem hozzá látogatni, de nem akarta látni.

Azóta amúgy nem beszéltünk, de tudom, hogy jól van, mert szoktam nézni facebookon az adatlapját. Él szerencsére, munkahelyet is váltott és mikor néha néha felrak 1 képet azon jobban is néz ki sokkal, talán hízott is picit.

Nekem a tanulság az volt, menj amíg tudsz azért, akit szeretsz. Ha már nem tudsz, éreztesd magaddal azt, hogy te mindent megtettél.

22N