Hogy mondjam meg neki, hogy fogynia kell, ha bárhogy mondtam, nem hallgatott rám?

Mondd meg neki, hogy vagy elmegy orvoshoz, vagy szakítasz vele.

Ez nem vicc, főleg, hogyha eleve egészségi problémái voltak. Az meg egyenesen röhej, hogy "nem akar orvoshoz menni". Ja, könnyebb homokba dugnia a fejét, csak azt nem veszi észre, hogy téged meg esz az ideg az aggodalomtól.

Tényleg ilyen éretlen, gyerekes nemtörődöm fickó kell neked? Vedd észre, a párod NEM AKAR változtatni, és te a fejed tetejére állhatsz, akkor sem lesz foganatja.

Én 2,5 évet tosztam el az életemből hogy az exem egészségi problémái miatt aggódtam, közben ő nagy ívben letojta azt is meg a félelemeimet is. Nem érte meg, hidd el - végül kidobtam, mert elegem lett az egyoldalú dologból.

Szerintem ez nem ilyen egyszerű, hogy el kell menni orvoshoz, nem akar tenni ellene, igénytelen, lusta, hagyd ott stb., egy ilyen problémát más oldalról kell megközelíteni. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom és szerintem érdemes ezen gondolkozni, ha az eddigi próbálkozások nem váltak be.

Én gyerekkorom óta túlsúlyos voltam és ennek elszenvedtem minden velejáróját. Köztük azt is (bár az tény, hogy nem csak ezen múlott), hogy egyáltalán nem volt soha semmi önértékelésem, utáltam magam, depressziós voltam, szociális fóbiám volt és ezekből a mai napig nem sikerült teljesen kiverekednem magam. Nekem az egyáltalán nem segített, ha valaki megjegyezte, hogy pl. ez egészségtelen, jó lenne ezt és ezt csinálni, hogyan nézek ki, el kell menni orvoshoz stb., mert ezzel mind magam is tisztában voltam csak nem hittem magamban, féltem. Annyi bántást kaptam, hogy a legapróbb hétköznapi dolgok is nehézséget okoztak, nemhogy segítséget kérjek. Miközben próbálkoztam internetről összemókolt diétákkal, otthoni sportolgatással és egyik sem hozott semmi változást és senki sem támogatott benne (maximum ugyanúgy beszóltak, leszóltak, megaláztak). Orvoshoz sem mertem elmenni nagyon sokáig, mert attól is féltem és a csapból is az folyt, hogy nem léteznek ilyen betegségek, mindenki csak azért túlsúlyos, mert "lusta, igénytelen, zabál mint egy disznó". Végül megtettem és akkor kiderült, hogy több egészségügyi probléma is áll a hátterében, amiken gyógyszerrel, speciális diétával és mozgással lehet segíteni. Akkor végül kaptam segítséget az étkezéssel kapcsolatban, illetve elkezdtem járni csoportos edzésekre - voltam személyi edzőnél és a szabadidőmben is sportoltam egy BARÁTOMMAL. A hangsúly pedig a "baráton" van, mert egyedül ezeket a lépéseket talán sosem teszem meg. Ő segített nekem mindenben, ő támogatott, ő bátorított, ő kísért el, ő beszélgetett velem ezekről és tulajdonképpen neki köszönhetem mindezt. Szerintem neked is ez lenne a szereped - ténylegesen, aktívan segíteni neki és támogatni őt. Keresni megfelelő szakembert (orvost, edzőt, táplálkozási tanácsadót, pszichológust stb., amire szüksége van), adott esetben elkísérni és mellette lenni, sportolni, egészségesen étkezni stb., amivel nem csak példát mutatsz számára, de támogatod, húzod, motiválod is.