Mit tegyek, ha úgy érzem, néha ráunok a barátomra, ugyanakkor máskor meg úgy érzem, nélküle üres lenne az életem?

ritkán veszekedünk a barátommal,de nemrég egy olyan dolgon kaptunk össze,ahol nekem volt igazam,de ő sértődött meg,fura volt velem,ilyen semmilyen,ő tette az agyát,h jajj de szomorú,és ilyenkor én úgy ráunok..pl.nincs kedvem ráírni msnen meg nem érdekel annyira,h jajj most mi van vele..

viszont ha meg egy hétig nem látom,hiányzik,és minden vágyam,h találkozzak vele..

máskor meg azon gondolkodom,milyen lenne az előző barátommal(akivel én szakítottam,de szeretem:S:(),meg h milyen lenne egy más beállítottságú pasival..

8hónapja vagyunk együtt,ő 20,én 17. szerintetek normális ez a helyzet?néha úgy érzem,becsapom magamat és őt is azzal,h együtt vagyunk,mert érzem legbelül,h nem ő az igazi,mert igazából nekem az igazi,az az előző barátom és ő együttesen lenne:S...és ezt tudja a barátom is..