Van értelme még esélyt adni a kapcsolatnak?

Az van, hogy a páromat nem rég láttam csókolózni a nővéremmel. Még mindig sokkos állapotban vagyok. Tényleg, mi az isten van! És még mindig nem térek magamhoz. Nem egy egyszerű puszika volt. Nem... Igen csak egymás torkában voltak. A párommal nem beszélek egy hete, és ő nem tudja mi van. De őszintén szólva én is tanácstalan vagyok. Miután megláttam őket sírtam egy fél napig, aztán elmondtam barátnőmnek, mi a baj. Ő is azt mondta ne hagyjam annyiban, dobjam ki. De azért hagyjam, hogy mindketten megmagyarázzák.

A nővéremet pár nap múlva kérdőre vontam. Teljesen ledöbbent, és kérte, hogy bocsássak meg, de szereti. Nem tehet róla. Viszont a párommal ne szakítsak, mert nem kell. A smárolás után "állítólag" lepattintotta őt, mert engem szeret.

Egyrészt nem tudom mit tegyek. Másrészt nem tudom akkor miért nyelvelte nagyban a nővérem ha nem akart semmit. Csak pillanat hevében...?

És ami fő: ez a második párkapcsolatom. Az elsőnek pontosan azért lett vége, mert megcsalt a disznó. Pedig életem nagy szerelme volt. Aztán jöttem össze a jelenlegi párommal. És megint azt hittem, az örök szerelem az enyém. És eddig a pillanatig nem is hittem el, hogy elhagyna vagy megcsalna. Szerelmes vagyok belé, de eztnem tudom elfelejteni, és egyelőre beszélni sem vagyok képes vele.

És a tesóm.. Nem csak a nővérem volt eddig, de a barátnőm is.