Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek önzőség és szakításra ok lehet egy kapcsolatban?
29/F vagyok, nagyon nehezen találtam rá a barátnőmre (7 éven át ismerkedtem, mire lett olyan, akivel összejött). Gyakran utal arra, hogy majd szeretne gyereket és házasságot is szeretne, én viszont bizonytalan vagyok, ezt a bizonytalanságomat ismeri, úgy vagyok vele, hogy talán évek múlva jobban hajlani fogok ezekre a dolgokra, de most inkább a nem felé hajlok a házasságban is és a gyerekben is. Ettől függetlenül együtt maradnék vele, nem szeretnék már ismerkedni, de borzalmasan félek egy gyerekneveléstől. Ennek több oka van, ismerem magamat, ismerem a mostani koronavírusos világot, illetve a szakmám is sokszor feszültséggel teli. Nem is szeretnék erről magyarázkodni.
Attól félek, hogy ha véletlenül évek múlva én nemet fogok ezekre mondani, akkor szakítani fog velem. De jól tudja, hogy jelenleg bizonytalan vagyok ezekben a kérdésekben.
Önzőség az a részemről, ha esetleg én évek múlva mégis nemet mondanék ezekre? Szakítana szerintetek emiatt évek múlva egy barátnő? Nem szeretnék többé ismerkedni (biztos, hogy 10-15 évig úgysem találnék senkit), de az sem hiszem, hogy jó lenne, hogy csak emiatt menjek bele egy gyereknevelésbe (nyilván szeretném, ha már lenne, de biztos vagyok benne, hogy a saját depressziómat is belevinném a gyereknevelésbe, és esetleg nem lenne boldog az a gyerek később, de igyekeznék mindent megadni nyilván neki).
Én írtam, hogy pofon lenne a párodnak, ha pár év múlva közölnéd, hogy nem alapítasz vele családot. Semmi támadás nincs ebben, ez alapvető pszichológia. Bizonytalanságban tartod, de ő biztosan bízik. Ha szembesíted azzal, hogy hiába és még azt is az arcába mondod, hogy "te megmondtad előre", már most borítékolhatod a végkimenetelt.
Szerintem ez tök egyszerű. Két kérdéskör, amire válaszolni kell magadban:
1. Vannak félelmeim, fenntartásaim? Most még nem tudom elképzelni?
Semmi baj, ez természetes.
2. Szerepel a távlati céljaimban a családalapítás? Hogy képzelem el magam ezzel a nővel öregen? Szaladgálni fognak körülöttünk az unokáink?
Elképzelni sem tudom ezt? A párom igen? Na ez baj.
31-es:
Én el tudom képzelni a gyerekeket, csak borzalmasan félek a dologtól.
Ha a gyerekemben kialakulna idővel valami komoly betegség, ami miatt onnantól folyamatos felügyeletre vagy ápolásra szorulna, akkor hiába szeretném, az én életemnek vége lenne utána (és ez szerintem megint nem önzőség, bárki így érezné).
Ha az állandó túlóráim miatt elzüllene és drogozna, azt megint az én felelősségemnek tartanám és nem szeretnék emiatt sem idegeskedni.
Azt sem szeretném, hogy a munkahelyi stressz miatt ne tudjak vele annyi időt foglalkozni, mint amennyit szeretnék.
Szóval ez mind olyan, amitől halálosan félek. Szakmai irigységem van sok más ember iránt, őket még el szeretném érni valahogy és esetleg majd utána.
Az szerintem természetes dolog, ha az ember fel a szülővé válástól. Hisz egy teljesen idegen, váratlan terep. Ezzel nincs baj.
De azzal igen, ha nem vagy a párodhoz őszinte. Egyébként úgy veszem ki az írásodból, hogy tényleg önző ember vagy. Folyton csak az "én". Semmi olyat nem írsz hogy mi. Semmi ilyet, hogy szeretem imádom ezt a nőt, vele akarom leélni az életem. Helyette szajkózod mint a papagáj, hogy TE....
Előbb magadban tegyél rendet. És nem rosszból mondom, de ha a párod elhagy pl a gyerek téma miatt. Még ez is neked állna feljebb.. könnyű mondani, de akkor keress olyan nőt aki biztosan nem akar családot. Vannak ilyenek is szép számmal.
Mindenkiben vannak félelmek. Szülőnek lenni viszont szerintem egy csoda. Rettegtem, de vágytam rá. Lett, teljesen megváltozott az életünk, de soha többé nem cserélném vissza.
Beszélgess sokat gyerekesekkel. Látni fogod miért nevezik annyian csodának. Ha neked ez nem kell, semmi baj, de akkor mihamarabb tisztázzátok ezt.
Jaj, de ő öngyike lesz, ha elhagyja a lány.
Ezt a manipulatív, önző szánalomhalmazt. Neked nem ez a lány kell, hanem valaki, aki törli a valagad. Egyedüllétet érdemelnéd, és örök életet.
36-os:
Na jó, kezd szánalmas lenni az, hogy ennyien támadtok. :)
Persze én vagyok a barom, én vagyok az ökör állat :)
Én ebből az egészből inkább kiszálltam, mert nem tudtok normális hangnemben írni.
És még én vagyok a gyerekes.
Engem úgy vágtak volna pofán ilyen stílusú szöveg után még gyerekkoromban, hogy fogam se maradt volna.
"Szerintem nem vesztegetés az életéből, ha ő is szeret."
De, az. Ő akar gyereket, egy olyan nőnek, akinek a gyerekvállalás fontos, annak ez létkérdés. Sosem lesz boldog gyerek nélkül, soha.
És ha nem mondod meg most, hogy te nem akarsz, csak 10 év múlva, akkor elveszed tőle ezt a lehetőséget. Ugyanis elárulok egy titkot: létezik olyan, hogy biológiai óra. 35 év felett jelentősen romlik a termékenység, 40 közelében meg ha nem tud spontán teherb esni, akkor lombikkal sincs több esélye 1%-nál. Tehát hiába érzi jól magát, igen is elveszed tőle a lehetőséget, hogy hosszú távon boldog legyen.
És most csak azért van veled, mert nem mondtad neki egyértelműen, hogy nem és kész. Hanem bizonytalanságban hagyod, ő meg remenykedik, hogy meggonolod magad.
És te magad is tudod, hogy a viselkedésed önző és gusztustalan, mivel nem mered neki megmondani, hogy nem akarsz gyereket. Mert tudod, hogy akkor otthagyna
38-as és 39-es:
oké, csak ha később mégis szeretnék, akkor meg már csak olyan nőket találnék, akiknek 2-3 gyereke lesz idegenektől. Akkor már inkább egy saját gyerekkel lennék, mint egy idegen gyerekével.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!