Önzőség válaszút elé állítani a párom?

Nem a hobbija a gond.

A gond nálad van.

Két külön világ vagytok.

A hobbija is ő maga, a személyiségének a része.

Ha lemondana bármelyikről, akkor önmagát amputálná.

Tehát, szerintem, rosszul közelíted meg a dolgot.

Egyszerűen nem illetek össze.

Ő majd talál magának valakit, akinek szintén ugyanaz a hobbija,

életformája, mint neki.

Te is majd találsz olyan fiút, férfit, akivel hasonló

az életformátok, érdeklődési körötök.

Tilos a másiknak a szemére hányni, vita és veszekedés alapjául

kezelni az olyan hobbikat, melyek által teljesnek élik meg az életüket.

Én nagyon szeretem a komoly zenét. Egészen kicsi koromtól már vittek a szüleim az Operába, Zeneakadémiára, vidékre és sokfelé koncertekre.

Rengeteg felvételem van, sőt, a szüleimnek több száz darabos bakelit-lemez gyűjteménye.

Ha egy férfi feltételül szabná, hogy márpedig ne hallgassak úton-útfélen komolyzenét, otthon, munka közben is, akkor tőle válnék meg és nem önmagamtól.

Nem tudom, érted-e.

Erre tudok mondani egy példát: Van egy 7 éves szobamacskám , barátommal 5 éve vagyok együtt, tehát a macskám előbb megvolt. Mi a barátommal albérletben lakunk egy nagyvárosban, de anyukám vidéki, eddig vele lakott a macskám, de anyukám kijár külföldre dolgozni, így a macskám költözött hozzám az albérletbe. :D Nos a barátom utálja macskákat, az enyémet is, így volt vita bőven. Megkért, hogy adjam el a macskámat, mert ő nem szereti. Ez természetesen szóba sem jöhetett, imádom a cicát, rengeteg emlék fűz hozzá.

Erre én mondtam,hogy eladom, ha az életben soha többé nem megy ki horgászni.(Az élete a horgászat.)

Ezzel egyből megértette, hogy a macska nekem olyan fontos, mint neki a horgászat, azóta boldogan élünk hármasban a macskámmal :D

Ha ez már a kapcsolatotok alatt alakult volna így, akkor azt mondanám jogos. De már így ismerted meg. Ha ez nem felelt meg neked (amit egyèbkènt teljesen megèrtek), akkor nem kellett volna belemenni ebbe a kapcsolatba. Most utólag kèrni, meg elvárni, hogy változtasson az èletritmusán már azèrt nem fer.

Ezèrt van az "ismerkedős szakasz", hogy lássátok egymáshoz valók vagytok-e. Ha már akkor se èrezted, hogy ez problèmás, akkor mièrt?

Szerintem az első 4 válasz helytálló (tehát a 3-as válasz is).

Kedves Kérdező, nem minden tulajdonság mutatkozik az első néhány randevún. Azért kell randevúzni, ismerkedni, beszélni mindenről. Kutyatartás előtt is lehet beszélgetni a kedvenc állatokról (van-e, melyik, van-e hobbi, micsoda?). Nálatok most jött elő a fiú hobbija. Ezt vagy elviseled (aligha), vagy ő enged belőle (aligha), tehát marad a búcsú nehéz pillanata. Ha Te eltűröd a hobbiját, időnként fel-felhánytorgatod majd neki, ami vitát eredményez. Hasonlóan fennáll az eset fordítva is, ha ő lemond a kutyáról.

Ha leültök ezt megbeszélni és dűlőre juttok, akkor kell, hogy aki enged, azt csak akkor tegye, ha valóban zokszó nélkül lemond a másik javára.

Ffi.