Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek önzőség és szakításra ok lehet egy kapcsolatban?
29/F vagyok, nagyon nehezen találtam rá a barátnőmre (7 éven át ismerkedtem, mire lett olyan, akivel összejött). Gyakran utal arra, hogy majd szeretne gyereket és házasságot is szeretne, én viszont bizonytalan vagyok, ezt a bizonytalanságomat ismeri, úgy vagyok vele, hogy talán évek múlva jobban hajlani fogok ezekre a dolgokra, de most inkább a nem felé hajlok a házasságban is és a gyerekben is. Ettől függetlenül együtt maradnék vele, nem szeretnék már ismerkedni, de borzalmasan félek egy gyerekneveléstől. Ennek több oka van, ismerem magamat, ismerem a mostani koronavírusos világot, illetve a szakmám is sokszor feszültséggel teli. Nem is szeretnék erről magyarázkodni.
Attól félek, hogy ha véletlenül évek múlva én nemet fogok ezekre mondani, akkor szakítani fog velem. De jól tudja, hogy jelenleg bizonytalan vagyok ezekben a kérdésekben.
Önzőség az a részemről, ha esetleg én évek múlva mégis nemet mondanék ezekre? Szakítana szerintetek emiatt évek múlva egy barátnő? Nem szeretnék többé ismerkedni (biztos, hogy 10-15 évig úgysem találnék senkit), de az sem hiszem, hogy jó lenne, hogy csak emiatt menjek bele egy gyereknevelésbe (nyilván szeretném, ha már lenne, de biztos vagyok benne, hogy a saját depressziómat is belevinném a gyereknevelésbe, és esetleg nem lenne boldog az a gyerek később, de igyekeznék mindent megadni nyilván neki).
Szakits vele, ne huzd az idejet.
Ne akkor gyere elo vele, hogy nem akarsz, amikor o mar eveket elvesztegetett az eletebol.
Gyereket meg ne vallalj ugy, hogy nem akarsz, mert akkor kesobb ugyis le fogsz lepni, amikor mar nem kenyelmes neked a helyzet.
1-es:
Nem fogok vele szakítani, szeretem. Szerintem nem vesztegetés az életéből, ha ő is szeret.
Hát csak ha véletlen szakítana, akkor meg mit csináljak. Nem szeretnék még 10 évig ismerkedni, hogy talán 40 éves koromra legyen egy új kapcsolatom.
2-es:
Ez nem éretlenség, eléggé lelki betegnek gondolom magam. Jártam már pszichológushoz. Ez azt gondolom, h inkább betegség, ami nekem van. Nem ilyen egyszerű ez a dolog, hogy én éretlen vagyok és pont.
Igen, az vagy. Az irasod alapjan az jon le, hogy a baratnod szamodra egy biztos pont, es egy ujabb ismerkedes, tarsketeses csupan nyugot jelent neked.
"ismerem a mostani koronavírusos világot" he?!
Vicces, hogy idaig jutottunk...mindent fogjunk a virusra! Azt viszont dijjazom, hogy elismered azt, hogy nem lennel jo szulo. Az ilyen ne is akarjon gyereket, a baratnodnek pedig jobb ha idoben szolsz, aztan majd o eldonti, hogy mit szeretne.
Igazán lehetnétek kedvesebbek is, már nem azért :)
Már leírtam párszor, hogy nem fogok vele szakítani. Pláne mivel a megismerése előtt még öngyilkossági gondolataim is voltak. Azt is leírtam többször, hogy szeretem.
És lehet, hogy jó szülő lennék, csak autisztikus hajlamaim vannak és kényszerbetegségeim. Ezek hathatnának rosszul egy gyerekre. De egyébként nyilván jól próbálnám őt nevelni, sok pozitív értéket átadva.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!