Nem érzem jól magam a párom szüleinél, mit tegyek? 21/L

Nem szívesen megyek hozzájuk, amikor csak tehetem én hívom őt. Még nem élünk egy lakásban, így többnyire csak így megoldható, hogy hétvégente együtt legyünk. Már, amikor felajánlja, hogy menjek el hozzájuk, görcsbe rándul a gyomrom. Idegen az egész környezet, furcsák a szülei, a szokásaik, az elveik, bármennyire is próbálok megbarátkozni a helyzettel. Más világ. Kellemetlenül, feszengve érzem magam, ha beszélgetni kell a szüleivel, sosem tudok ellazulni náluk, állandóan szorongok, az órát lesem, hogy mikor mehetek. Úgy érzem, mintha méregetnének, mintha púp lennék a hátukon. Mindig reménykedem abban, hogy legközelebb majd jobb lesz, hogy most azért is összebarátkozom velük, hogy megteszek mindent, aztán a végén valahogy mégis minden másként sül el. Szerepeket játszok, határozatlan és bátortalan leszek, és nem értem mi hozza ezt ki belőlem. A barátom rajongva szereti a szüleit, épp ezért nem szeretném megbántani, de lassan már felemészt az a stressz, amit átélek, amikor náluk vagyok. Korábbi barátaimnál ilyet nem tapasztaltam, a szülők szerettek, megtaláltuk a közös hangot, itt viszont határozottan azt érzem, hogy nem kedvelnek.