Hogyan győzzem meg a páromat arról,hogy a gyerekünk ne hívjon apának és anyának soha minket?

Most megpróbáltam elképzelni magamat három-négy évesen, ahogy a szomszéd gyerekekkel játszom a kertjükben, és átszólók Apukámnak, hogy "János, légy szíves dobd vissza a labdánkat!", vagy szólok Anyunak, hogy "Éva, szerintem ki kéne cserélni Andris pelenkáját" ....

Nekem ez annyira természetellenes és abszurd.

Nem akarom megbántani az érzéseidet, de szerintem érdemes lenne egy terapeutától tanácsot kérned, és nem csak ezzel a "hogy szólítson minket a gyerekünk" kérdéssel kapcsolatban is, hanem azzal kapcsolatban is, hogy feltárjátok, hogy mennyire vagy békében és lelkileg rendben az anya szerepeddel, ha már magával a saját gyereked által kimondott "anya" megszólítással szemben is van benned tudatos, vagy tudat alatti elutasítás.

#16, én négyszer voltam sorkatonai, de ilyen kemény őrmester.. talán a Tóth, Győrben.

Rászólsz a férjedre, mert nem jól viselkedik?

Ha jól értem nem együtt elfogadott szabály, csak te ezt szeretnéd.

Ez a probléma, még az, hogy hány ilyen lehet még.

Értem a logikádat, csak a hittérítőket nem bírom.

Két példát mondok. Az egyik az enyém, a másik a páromé.

Én anyukámat édesanyámnak hívom, elég szoros a kapcsolat köztünk. Mondanám hogy baráti, de annál sokkal több. Bármit meg tudunk beszélni, de tudom, hogy sokkal több mindenben számíthatok rá, mint egy barátra. Apámat a keresztnevén hívom, mert nem szívesen gondolok arra, hogy milyen rokonság van köztünk. Nem is jó a kapcsolatunk.

A párom is a keresztnevén szólítja az édesapját, nekik tényleg haveri viszonyuk volt, de mint apjára mégsem számíthatott. Egy barát megteheti, hogy nem érdeklődik felőled hónapokig, vagy elfelejti a születésnapodat. Egy apa nem. És ők meg is rekedtek a barát szinten.

Nekem mindegy amúgy hogy hívatod magad a gyerekeddel, ez lesz a legkevesebb problémája azok után, hogy ilyen gondolkodású anya akarja felnevelni.

25,32 vagyok, már ha ez számít.:) Az jutott még eszembe, hogy hányszor játszódik le az a jelenet, hogy egy gyerek,aki valamilyen oknál fogva nem ismeri egyik szülőjét, mondjuk csak felnőtt korában találkoznak. Ott is az szokta a nagy áttörést jelenteni,ha apának vagy anyának tudja hívni egy idő után. Vagy amikor pl. özvegység esetén az új élettársát az egyik szülőnek,elkezdi nem a nevén,hanem apának/anyának szólítani. Ezek mind megható jelenetek, filmekben is hányszor megjátsszák és nem, nem a felsőbbrendűségi viszony alakul ki ilyenkor, hanem épp ellenkezőleg,a szorosabb, mélyebb, bensőségesebb viszony!

Írnál valami véleményt a sok kapott válaszra? Nyilván mindannyian kíváncsiak vagyunk hogy alakulsz,tudtunk-e valamiben segíteni!?