Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A feleségemet mint nőt, teljesen elveszítettem a szülés óta. Mit tegyek?
2 éve született kisfiunk. Feleségemmel a jó kapcsolat szerencsére megmaradt, kiváló anyuka, háziasszony, társ stb, én is igyekszem mindent megtenni, hogy jó férj legyek. Viszont mint nőt, teljesen elveszítettem. Egyszerűen nem foglalkozik magával, és bármennyire is rossz leírni, ez már-már igénytelenségbe csap át (kihangsúlyoznám, nem a higiéniával van gond!) Azelőtt sem volt cicababa, nem járt minden héten fodrászhoz meg kozmetikushoz, nem is erre vágyom most sem. De néha egy kis frizura, akár csak valami egyszerű a simán összefogott haj helyett jó lenne. Ha egy hónapban egyszer kifestené a körmét, kihúzná a szemét... Félreértés ne essék, nem egy kikent műnőre vágyom, de néha ilyen apróságok jól esnének. Régen ezzel nem volt gond. Lábát csak akkor borotválja, ha nyáron rövidnadrágot vesz fel, intim tájékon újabban soha... Két kezemen meg tudom számolni, hányszor szeretkeztünk az elmúlt 2 évben (nem rajtam múlt). Az öltözködése teljesen leegyszerűsödött, nem is tudom, mikor láttam mostanában csinosan felöltözve. Új ruhákat nem akar, hiába ajánlgattam (anyagilag megtehetnénk). Újabban csak normál bugyikat vesz fel, tangát, franciát soha (azelőtt vegyesen hordott néha ilyet, néha olyat). Vettem már Neki csinosabb darabokat, egyszer-kétszer felvette, majd a fiók mélyére került.
Természetesen próbáltam beszélni Vele erről, de mindig az lett a vége, hogy én miért nem tudom így elfogadni... Hangsúlyozom, nem a külsőségek a legfontosabbak számomra, de mint nő, hiányzik az életemből.
Róla annyit, hogy a húszas évei végén jár, vékony testalkatú. A nagyszülők, testvérek sokat segítenek, én is igyekszem kivenni a részem mindenből. Ideje, lehetősége tehát lenne arra, hogy "karban tartsa" magát, nem ezzel van a gond.
Tisztelettel kérem a gúnyos kommentek mellőzését, így is épp elég kényes téma ez nekem. Köszönöm.
"Nem olvasok utána. Azok feltehetően sérült emberek, akiket megerőszakoltak, fogságban tartottak stb."
Ezt az idiótát... nem olvasol utána, hanem a seggedből előrángatsz pár képzetet, hogy biztos így van.
Ne is olvass utána, mert kiderül, hogy nincs igazad.
Nagyon sok nő jár hasonló cipőben. A szülés után nem találják a visszautat, az egyensúlyt a nő és az anya között, mert az első hónapokban teljesen fel kellett adni önmagukat, a hormonok is erre állítják be a nőt. Nem egyszerű a visszaút, nehéz megtalálni, mi elég a kicsinek az anyából, hogy még maradjon ideje és ereje nőnek is lenni. Lassú folyamat és nem is mindenkinek sikerül.
És hol van a Kérdező? Ha ennyit kommunikál a feleségével is, nem csodálom, ha nem jut eredményre.
#31
Szoktam olvasni pszichológiai témájú anyagokat, pl. időnként a mindennapi pszichológiát is megveszem, de amiről te beszélsz, arról én még nem olvastam. Továbbra is tartom az álláspontom, hogy súlyos depresszió, ami évekig tart extrém nehéz helyzetek miatt jön létre.
Ellenkező esetben győzz meg, linkelj forrást. És türtőztesd magad a vilgáris beszédtől.
#34 Kérlek, csak ezt a témát ne hozd be ide!
Nekem is van mentális betegségem, évek óta, pedig ilyen elrablás, megerőszakolás nem történt velem. Mégis megvannak az okai, hogy miért érzem magam értéktelennek ma is, és naponta küzdök azért, hogy teljes életet tudjak élni. A #35-nek 100%-ban igaza van, és igen is, olvass utána! Az orvostudományban nem létezik olyan, hogy "háááát, szerintem úgy van, hogy..."
Kérdező, jutottatok valamire?
#36
A probléma eleve ott van, hogy a sötétben tapogatózunk, ugyanis a Kérdező nagy ívben tesz a válaszokra, nem segít minket infókkal. Így szerintem jegelni kellene ezt a kérdést, had fuldokoljon csak a saját gondjaiban, ha ennyire nem képes együttműködni velünk a probléma megoldásában.
Zárásként annyit mondanék, hogy wgy MENTÁLISAN BETEG embert nem lehet hibáztatni. Kérdés, hogy egy házastársnak el kell-e ezt tűrni, és meddig, ezt mindenki rendezze magában.
Nekem azonban van egy olyan hipotézisem, hogy itt lehetséges, hogy sima depresszióról vagy nemtörődömségről van szó, amiből ki lehetne jönni megfelelő akarattal, esetleg szakmai segítséggel. És pont.
Biztosat nem tudunk, de szerintem oldja meg ezt a Kérdező.
"Sima depresszió", amiből ki lehet jönni "akarattal".
Olvass több pszichológiát, mert ez olyan, mintha rákot akarnál kézrátéttel gyógyítani.
#38
A pszichológia gyenge jellemű, akaratú embereket állít elénk, ami nem bizonyít semmit. Én egyébként mélyebben voltam, mint a kérdésben lévő feleség, mert míg ő csak igénytelenné, unottá vált, az én gondom az ágyba vitt, testileg is beteg lettem, az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Mégis kijöttem belőle magamtól, hónapokig voltam így.
A pszichológia semmit nem bizonyít ebben a tekintetben, csak azt, hogy vannak elmebeteg és gyenge jellemű emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!