Nagy válságból,hogy lehet kimászni,ha lehet?L

3 napig vitáztam a barátommal,tőle indult az egész egy egyszerű sértődésből,ami mindkettőnk makacs viselkedése miatt folytatódott.Másnap ő nagyon ingerült volt,bunkó amin már nem tudtam magam túltenni.Nem élünk együtt,szóval haza mentem és otthonról ment egymásnak az adok-kapok én annyira belelovaltam magam,és olyan düh lett bennem,valami furcsa düh és kb fenyegetőztem,hogy szakítok vele és mondtam mindent,hogy nem vagyok vele boldog stb. Ő meg folyamatosan békülni akart,két nappal később békültünk ki,de addig ez ment,alig beszéltünk és csak szidtuk a másiakt. Holott amúgy a vitánk előtt minden baromi jó volt,nagyon jól éreztem magam vele, azt éreztem,hogy ő az igazi és ő is sokszor mondta,hogy velem tervezi az életét.

Viszont másnap este,hogy kibékültünk még felhoztam neki a témát,hogy nagyon bánom az egészet,hogy így viselkedtem,nem kellett volna,mert tényleg rájöttem,hogy ez az egók harca volt,ő sem és én sem engedtünk én meg direkt generáltam magamban a negatív érzéseket,és sajnos ezeket ki is engedtem. És kiderült,hogy ő már telejesen másképp lát engem és a kapcsoaltot,már nem akar velem annyi időt tölteni és szerinte kérdéses,hogy egyáltalán mi lesz velünk a jövőben. Azt mondta több időt akar egyedül,és azóta tényleg több napok telnek el,hogy találkoznék,holott előtte majdnem mindennap együtt voltunk tényleg szeretve érzetem magam. Sőt azt is modnta nekem,ha szakítottam volna vele sokkal könnyebb lenne az élete,mert nem lennének viták és őszintén iszonyatosan jól érezte magát nélkülem és ezt többször hangoztatta is. Amit nem értek,mert amúgy meg állítólag össze is költözne velem már,de ha összeköltözne hogyan bírná,ha most meg foylamatosan egyedül akar lenni? Azt modnta ő folyton azt érzi,hogy figyelni kell rám,és nem csinálhat azt amit akar. Ami szerintem nem igaz,még én szoktam neki mondani,hogy dolgozzon vagy játszon vagy filmezzen ha ott vagyok nyugodtan,és ő szokta elutasítani hogy úgy nem akar. Én egyáltlaán nem támasztottam felé semmi ilyen igényt,valamiért magától gondolja ezt.

Annyira fájdalams volt ezeket hallanom egyékbént,hogy napok óta kb folyton csak sírok,azért is sírok,mert tudom,hogy én is tehetek róla nagyban,hogy a vitát így alakítottam és hogy megbántottam őt. De azért is sírok,mert ilyen lett velem és lobog felettem a gondolat,hogy lrhet már nem is szeret vagy nem is jó neki velem. DE nem értem,mert a vita alatt állandóan olyanokat írt,hogy mennyire odáig van értem,mennyire szeret,tagadhatatlanul stb stb erre a miután kibékülünk ezzel jött elő,hogy túl sokat vagyunk együtt és lehet,hogy nem is tudunk együtt működni.

Nem tudom ti mit gondoltok erről? Nekem annyira fáj ,valamiért úgy sírok pedig nem is szakítottunk és nem is modnta,hogy akarna,de mégis amiket elmondott most bennem azt keltik,hogy ő nem érzi jól magát velem.

Nem tudom mit tehetnék jelenleg.