Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakitanatok a parotokkal az alabbi esetekben?
Egyik eset: Nem visz magaval egy szilveszteri buliba, mert valaki az ott levok kozul nem akarja, hogy te menj, es o inkabb elmegy, mert bulizni akar, teged meg otthonhagy, hiaba kered, hogy akkor “bulizzatok” otthon kettesben.
Masik eset: Hetkoznap delutan elmegy berugni, mikozben te betegen fekszel otthon (nem sulyos, semmi extra), majd masnap reggel nem tud felkelni es kesik a munkabol. (A hetkoznapi berugas nem egyszeri eset, de azert altalaban fel tud kelni reggel.)
Anyám volt barátja hasonló gáz dolgokat csinált.
Utáltam. Egy tahó paraszt volt.
Én nem nézném el, azért vannak határok.
A barátomnak meg sem fordulna a fejében, hogy szilveszterkor egyedül hagy.
Ha rendszeres a második eset, akkor sima kidobás. Tudom milyen egy alkoholista, köszönöm, többet nem. Főleg, hogy a munkáját kockáztatja.
Harmadik eset... mondjuk az annyira nem vészes, hogy szakítás legyen belőle.
De ha néha ilyen csak, akkor lehet stressz, de ki tudja?
Nekem vannak terveim, de nem erzem, hogy o tamogatna benne, mert szerinte minden amit kitalalok, felesleges, vagy nem hisz benne, vagy a kedvenc reakciom az “ugyse csinalod meg”. Legyen ez aprosag (pl szeretnek lakasvasart tartani, mert koltozunk lassan es van egy rakas holmim, amit nem vinnek el, de tok normalis allapotban vannak, masnak jo lehet, voltunk egyszer egy ilyenen masnal es tok jo cuccokat hoztunk el, erre is az volt a reakcio, hogy ugyse csinalom meg, de ha megis, akkor o nem akar itt lenni, ha idegenek jonnek, szerinte inkabb dobjam ki ami nem kell aztan annyi), vagy akar nagyobb dolgok.
Igazabol olyan, mintha az egyetlen dolog ami rendben lenne, az az “unalmas” mindennapok, amikor egyutt vagyunk itthon es nem tortenik semmi extra, csak fozunk valamit, filmezunk vagy ilyesmi, mert olyankor jol elvagyunk egymassal.
Úristen, milyen bunkó már ez a szilveszteri sztori. Szakítanék, igen. Ezek után nem is lenne mondandóm a számára.
Meg a másik esetben is, mert egy semmirekellő jellem.
Saját tapasztalat: Ha már felmerül benned a szakítás, annak ott a vége. Előző kapcsolatomban 8 hónapot voltunk együtt, sokszor felmerült bennem a szakítás gondolata, de valahogy mindig megmagyaráztam magamnak, hogy nem úgy van az, majd jobb lesz ilyesmik. Végül szakítottam, életem legjobb döntése volt!
Utána fél évvel találkoztam a jelenlegi párommal, aki azóta már a férjem, soha nem jutott még csak eszembe se a szakítás, hiszen szeretem és vele akarom leélni az életem! Most várjuk az első babánkat! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!