Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szakítanàtok emiatt a pàrotokkal?
Megpróbálok egy rövid előzmènyt írni, mert így teljes a kèrdèsem.
Párommal 6 éve vagyunk együtt, és ezidő alatt mèg nem költöztünk el. Pontosabban együtt lakunk, de nálunk, azaz a szüleim hàzàban. Mentsègère szóljon, hogy csak 17 voltam amikor összejöttünk, mèg javában iskolás és nem volt konkrét tervem a jövőre nèzve. Befejeztem a sulit, utána szüleim unszolásàra egyetemre mentem, mert itt, a faluban csak az számít. Fèl èvet bírtam a városban, utána tàvoktatásra mentem, hogy itthon lehessek a pàrommal. Akkor ez nagyon jó ötletnek tűnt, ugyanis apukám pár éve meghalt, anyukám pedig talált valakit magának, így keveset volt itthon.
Szóval azóta és jelenleg is itt, a szüleim házában lakunk, ahová anyukám kb heti 2 napra hazajön. Ami pont elég arra ,hogy kizökkentsen a rutinomból, beleszoljon a dolgaimba és frusztráljon.
Azért maradtunk itt annó, mert elvileg így jobban tudunk fèlretenni,ha nem kell fizetni másnak a bèrt, ergo lesz pénz saját házra. Ez oké, de nekem kb kezd sok lenni, ez a 6. èv.
Azt vettem èszre,hogy kezdek bepànikolni és bedilizni. Dolgoztam egy évet egy kisboltban(màs lehetőség itt nem igazán van), tanfolyamot végeztem de nem jutok itt semmire, úgy èrzem egy helyben állok és azért lakok itt, hogy a párom elvileg többet tegyen fèlre. Egy hete depressziósnak érzem magam,folyton sirnèk és agyalok a megoldàson. Párom erre annyit vàlaszol,hogy majd kialakul, biztos lesz valami lehetőség, de ő nem lakna városban mert utálja a forgalmat, nyüzsgèst. Én sem szeretem,de igy, tètován bedilzek.
Màr az is eszembe jutott,hogy egyedül újrakezdem az életem...
Egyébként szeretem őt, szeretek vele élni és nagyon sok gyönyörű emlèkünk van, a jövőt is együtt terveztük, minden passzolt ... de ahogy telik az idő és nem latok változást egyre inkább bizonytalanabb vagyok. Ő annyit mond, hogy miert nem várom ki, mert nem lehet egyik napról a masikra.
De rossz felnőttkènt úgy élni,hogy nem erzem az otthonomnak ezt a helyet, sőt felnőttnek sem érzem magam, ha anyám heti két nap programot csinál nekem és nem fejlődhetek szakmailag sem úgy ahogy szeretnék. .. 23 n
Nem, elvègeztem, közben dolgoztam egy évet és utána egy tanfolyamot végeztem ami jobban érdekelt mint az egyetem.
Viszont egy éve csak alkalmi munkáim vannak, mert itt nincs több lehetőség. Nem tudok előre lépni, fejlődni itt. S így, rendes munka, külön élet (anyám) nélkül lassan úgy èrzem kiègek.
"Mentsègère szóljon, hogy csak 17 voltam amikor összejöttünk"
Miért a sráctól várod, hogy megteremtse az új otthont? Együtt éltek 6 éve, az lenne a normális, ha közösen keresnétek albérletet vagy lakást és szintén közösen fizetnétek azt.
A másik lehetőség, hogy anyáddal beszélsz. Látszólag nincs szüksége a háza, csak látogatóba jön. Megmondod, hogy vagy csökkenti ezeket, vagy költöztök. Szerintem igényli a veled való találkozást, ezért jár át. De abba belemenne, hogy mondjuk csak hétvégén és akkor is csak 2-3 órára jönne át.
Köszönöm a válaszokat!
Egyáltalán nem várom ,hogy ő teremtse meg az új otthont, sőt!
Már kb 2 éve mondogatom neki,hogy költözzünk fel a vàrosba, de mindig valahogy kimagyarázta, hogy drága ott az élet, minek fizessünk másnak,ha itt a ház, vagy max majd megyünk külföldre, mert itt nem gyűjtenènk, majd kialakul valami. Ezeket hallottam már nagyon sokszor és most jutottam oda ,hogy úgy èrzem ez már sok, mintha a semmire várnèk mert nem tõrtènik semmi, én itthon bedilizek miközben ő vígan végzi a dolgát.
Anyum fog jönni folyton, ide köti az anyja és a kertèszkedèse, minden úgy kell legyen ahogy ő akarja, azokon a napokon nekem is rendszerint parancsolgat. Sehol sem èrzem otthon, kènyelembe magam...:/
Az a város az mennyire van messze tőletek? Ingázás nem opció? Úgy tényleg nehéz egyről a kettőre lépni, ha neked nincs említésre méltó munkád/bevételed, de az mellékes, ha szakmailag sem tudsz fejlődni, miközben erre lenne igényed. Ne tedd parkolópályára az életed 23 évesen, csak azért, mert a pasid mondhatni punci lépni előre. Neki ez így kényelmes, és gondolom fél kilépni a komfortzónájából, de így te nem leszel boldog, és a céljaitok is sokkal később válnak valóra.
Ez önmagában nem indokolná számomra a szakítást, csak ha tényleg semmire sem hajlandó, és csak várna még 10 évet, hogy végre egyáltalán elkezdjétek a közös felnőtt életeteket, mert jelenleg ez így nem annyira az.
6
S ha felköltözöl városba, akkor mi van.
Lesz munkád talán talán s ketten fizetitek az albit, utána meg anyagilag ugyanott vagytok gyakorlatilag csak mami nem csesz le....na, előre tudtál lépni:DDD
Ez megint tart 6 évig, aztán sopánkodni kezdesz...
Mit akarsz, karriert-pénzt meg pasit?
Együtt ez nem fog menni...átlagos munka meg pasi max.
Pénz s karrier az azonos a nulla szabadidővel s 30 évesen egy megviselt idegzetű ráncos bocskor leszel s kuncsoroghatsz a társkeresőkön, mint a többi.
#9 már bocs, de nem feltétlenül jár együtt a pénz nulla szabadidővel. Nem tudjuk, mi a szakmája, de ha valami keresett és piacképes dolog, vagy netalán valami, amivel jól el tud helyezkedni, akkor simán meg tud keresni normál munkaidőben is jó pénzeket. Szép lenne, ha ez úgy működne, hogy annyi pénzt kapsz, amennyit dolgozol, de ez a direkt összefüggés nagyon kevés helyzetben állja meg a helyét ma már. Amúgy igen, elköltözik a városba, ketten fizetik az albérletet, a kérdezőnek is van releváns munkája, amiben előre tud lépni (mert aztán nagy karrier várja ám a bolti eladókat, tényleg), még több pénzt keresni, feltételezem a párjának is lenne lehetősége előrébb lépni, és így ketten együtt tolhatják a szekeret, nem csak egy helyben toporognak. És bónusz, hogy anyuka sem járna így a nyakukra.
A #9 által képviselt felfogás az, ami hátráltatja a legtöbb embert, nem a lehetőségek hiánya.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!