Normális dolog, ha a barátnőm nem akar sem tömegközlekedni, sem vezetni megtanulni?

most, hogy ezeket leírtad a barátnődről, jól látszik, hogy gazdag családból származik nem kicsit úgyhogy ne is várd tőle hogy buszozzon mert nem fog és ha rá akarod úgymond kényszeríteni, akkor el is fog hagyni, mert akit luxusban neveltek, az el is várja azt a továbbiakban és nem marad olyan mellett, aki be akarja kényszeríteni a kevesebbe.

Szerintem meg nem a luxusról van szó,hanem inkább arról,hogy ijesztő számára a pesti forgalom.Én kisvárosban éltem és mikor először Pestre költöztem mindenhova gyalog mentem,mert féltem,hogy ha valamire felszàllok és rossz járatra szállok fel és elvisz valahova,ahonnan majd nem találok vissza a koliba.3 hónap múlva mertem először egyedül felszállni a 4-es villamosra és imádkoztam,hogy megérkezzek a Nyugatihoz :D Már nem élek Magyarorszàgon,de amikor a barátommal mentünk először Pestre,neki is az volt az első reakciója,hogy inkább menjünk taxival a reptérről a belvárosba,hogy biztos ne tévedjünk el :D

Szerintem hagyd és majd idővel kialakul, hogy mivel fog közlekedni. Azt írod, hogy csak 1 hónapja költözött oda hozzád, szóval lehetséges, hogy még ő sem tudja mi lenne a legjobb, legkényelmesebb, leggyorsabb stb. a számára és kell még egy kis idő, amíg megszokja az új helyet. Én is kisvárosban nőttem fel és amíg ott laktam addig mindig a szüleim vittek mindenhová autóval, mert a tömegközlekedés (1 busz, ritka menetrenddel és irreálisan hosszú menetidővel) nagyon rossz volt. Ha pedig úgy adódott, hogy ők nem értek rá, akkor én is vagy gyalogoltam vagy taxiztam. Továbbtanuláskor nagyobb városba költöztem, majd azt követően a mester miatt költöztem Budapestre. Vidékiként a tömegközlekedésről nekem is az jutott csak eszembe, hogy használhatatlan, késik, nem jön, retkes stb., de most azt mondom, hogy Budapesten még az az egyik legjobb módja a közlekedésnek. Először nekem is egy nagy kavalkádnak tűnt... félni nem féltem, de bevallom hónapokon keresztül úgy közlekedtem a városban, hogy a megszokott útvonalakon kívül (pl. lakás, egyetem, könyvtár, bolt) kb. fogalmam nem volt hol vagyok. Rengetegszer volt olyan, hogy rossz járatra száltam, rossz irányba indultam el, eltévedtem, nem tudtam merre menjek stb., szóval kellett idő, amíg mindezt megtanultam. A metrós mozgólépcsőket is még mindig utálom... Vezetni pedig én sem szívesen vezetek Budapesten (pedig 18 éves koromtól kezdve van jogsim és akkor vezettem is elég sokat) és én annyira nem is tartom gyorsnak, parkolóhely kell, gyakran vannak dugók stb., én nem szeretem. Ha neki ez most így jó, hogy taxizik, akkor hagyd csak. Nem biztos, ez megváltozik, de még az is lehet, hogy maga vált majd tömegközlekedésre vagy autóra vagy akármi másra.

Amíg ő fizeti, addig hagyd rá. Mindig elszomorít, hogy milyen nyomorult helyekren tudnak élni emberek, komolyan honna jöhet az, aki fél egy busztól?