Változni fognak az érzéseim ha igen hogyan/mitől?

Költözz el, és változni fog.. Addig nem

Ennyi, költözz el. Én már elköltöztem anyától, mikor férjhez mentem. Aztán most januárban visszaköltöztünk, mert kisbabánk született, és ezzel egyidőben teljes házfelújításba kezdtünk, úgyhogy azért, hogy megspóroljuk havonta egy albérlet árát, idejöttünk addig mutterhez. Óriási segítség mind anyagilag, mind kezdő anyukaként a baba mellett, viszont nagyon durva, hogy mennyire gyereknek érzem magam újból. Állandóan azon kattogok én is, hogy anya mit fog szólni, ha elmegyek itthonról két órára, és addig a férjem vigyáz a picire, vagy mit fog szólni ha keverek egy kis kakaót a déli tápszerébe is, nem csak a reggelibe, meg ilyen hülyeségek. Pedig anyám extra jófej, tényleg semmilyen dolgunkba nem szól bele, de mégis úgy érzem itt magam, mint egy kiskamasz. Szóval amellett, hogy nagyon nagyon szeretem anyát és nagyon hálás vagyok neki a segítségéért, alig várom, hogy elköltözzünk és újra teljesértékű feleség és anya lehessek. Nem egészséges felnőttként a szülőkkel élni. Átmeneti megoldásként jó lehet, de hosszútávon semmiképpen sem. Nem tud az ember felnőni.

Köldökzsinórt le kell vágnod. Mert ők se fognak örökké élni, lépj ki a komfortzonádbol élj, szeress, örülj, nevess. Ha már dolgozol magad is tudsz dönteni.

Attól még nem kell náluk laknod. Meg most ez, hogy nem akarnak embert... Hát akarjanak, ha te viszont nem akarsz ott dolgozni. Vagy ha neked is kényelmes így, akkor oké, csak akkor ne rinyálj, hogy gyereknek érzed magad, mert így az is maradsz.

De szeretsz a szüleid cégében dolgozni vagy csak azért dolgozol ott mert ez biztos megélhetés forrás a jövőben is?