Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Pár napja elhunyt a párom édesanyja, nem tudom hová tenni a viselkedését?
Párommal idén leszünk 5 éve együtt. Sajnos anyukája beteg volt és 3 napja meghalt. :(
A barátom nagyon-nagyon "anyás" volt, nyilván apuját is szereti, de mindig jobban húzott anyujához. Tudtuk, hogy sajnos el fog jönni előbb-utóbb ez az idő, de nem hittük, hogy ilyen hirtelen. Én nagyon lelkis vagyok és nagyon szerettem "anyósomat", mikor megláttam szegény mennyire rossz állapotban van, csak zokogtam. Most is a sírás fog el, ha csak ragondolok. Rettegtem, hogy barátom hogyan fogja viselni, de meg kell mondjam nekem nagyon fura. Nem rosszból írom, amit írok, semmi ilyesmi, félre ne értsetek, de meglepett, hogy kb 1 könnycsepp nem csordult le az arcán. Oké, van aki nem érzelgős/sírós típus, de úgy viselkedik, mintha nem vesztette volna el az egyik legfontosabb embert az életében. Beszél mindenféle hétköznapi témáról, mit vásároljunk, ezt akarna majd főzni, most ezt-azt fog csinálni. Én halistennek soha nem vesztettem el még senkimet, szóval nem tudhatom ez milyen lehet, de normális reakció ez a részéről? Simán lehet, hogy az, ő ilyen típus és ennyi, csak meglepett, hogy én a halála óta ezen kattogok, sírok, kedvtelen vagyok, ő meg mintha mi sem történt volna. Örülök neki, ha jól viseli és nem vágja földhöz a dolog, de lehetséges hogy még nem fogta fel igazából, hogy mi is történt? Lehet, hogy egyszer csak jön az arcul csapás és "összeomlik"? Vagy létezhet, hogy ennyire jól tudja kezelni az érzéseit? :(
Annyira sajnálom őt, azért a szemén látszik, hogy nem az igazi, de abszolút nem mutat semmit.
Szóval csak arra vagyok kíváncsi, hogy szerintetek ne is firtassam a dolgot, ne kérdezzem hogy hogy van, ne beszéljek a témáról, inkább én is próbáljam a hétköznapi témákat felhozni?
Mindenki másképp dolgozza fel a szerette halálát. Én is olyan vagyok, mint a párod. Nekem a nagymamám halt meg. úgy voltam, hogy megjött a hír, hogy meghalt, persze nagyon rosszul esett, de nem kezdtem el zokogni. Természetesen hiányzott, hogy nincs velem, de ugyanúgy csináltam a dolgokat, mintha csak nem lenne itthon. A temetésen, amikor a ravatalozón megláttam a nagymamám a koporsóban, akkor fogtam fel, hogy tényleg megtörtént, és ott zokogtam a rokonok előtt. Utána kezdtem el igazán gyászolni, akkor sírtam, ha eszembe jutott. Ez volt kb. 3 éve.
Szóval szerintem teljesen normális, hogy ő így dolgozza fel a gyászt, ezt mindenki másképp éli meg.
Mindenki máshogy gyászol,vannak ennek fázisai. Nem fejteném ki mert hosszú lenne,ezek dióhéjban a sorrendiségben a tagadás,elutasítás,harag,düh,alkudozás,depresszió,elfogadás stb. Van aki sajnos bele is ragad a gyászba. Az is egy kóros véglet. Az nem érzéketlenség kérdése- hogy nem sír. Lehet valaki bőgve is érzéketlen. Lehet épp előtted tartja magát és sírt egyedül. Unokatestvérem,5 évvel a halál eset után sírt,addig képtelen volt sírni- Az is lehet hogy mivel hosszan tartó beteg volt ő ezt már valamennyire elfogadta elengedte,annyit tehetsz hogy ott leszel mankónak ha kijönne rajta később,egyet viszont ne tegyél ne erőltesd,hagyd hogy ő hozza fel.
70F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!