Minden rendben van köztünk, de én nem szeretnék gyereket, ő meg igen. Van így jövője a kapcsolatnak?

Én soha nem voltam oda a kisgyerekekért, mindig is zavarónak/idegesítőnek tartottam őket. A legtöbben biztos másképp vannak vele, de én egy gyerekre csak gondként tudok tekinteni és egy olyan "dologra", ami csak visszafog az életben. Engem nem érdekel, hogy nem lesz ki gondozzon, ha megöregedek vagy ilyesmi. A másik pedig, hogy nagyon félek a terhességtől és a szüléstől, egyszerűen irtózok a gondolattól, hogy valami élő van bennem. Szóval eléggé ellene vagyok a dolognak. Persze néha aranyosnak tartom őket egy bizonyos kor felett, amikor már lehet velük normálisan beszélgetni/tanulni meg ilyesmik. De ha nem is lenne gondom a szüléssel, még egy okom van ellene. A mai világban szerintem szegény gyerek nem is tudná úgy élvezni az életet. Még a kortársaim között is nagyon kevés normális ember akad, a pár évvel fiatalabbak pedig egyszerűen katasztrófák. Hát még mi lesz akkor, amikor az én gyerekem nőne fel... Rossz lenne látni.

Na a barátom viszont mindenképpen szeretne gyereket, volt már szó erről és úgy voltam vele, hogy messze van az még, ki tudja, talán megváltozik a véleményem, hiszen még fiatal vagyok. Viszont kezdek azon aggódni, hogy mi van, ha mégse változik nálam ez a dolog. Egyre többen lesznek terhesek a környezetemben és egyszerűen rosszul vagyok tőle és csak sajnálni tudom őket (főleg hogy ilyen fiatalon bevállalták). 20 éves vagyok, egész eddig ugyanezen az állásponton voltam, nem hiszem, hogy egy 10 év múlva másképp lenne.

Viszont nagyon jól megvagyunk, szeretjük egymást, minden rendben van köztünk. De rosszul érzem magam emiatt az egész miatt. Rossz, hogy megfosztanám ettől. Nem tudom... van ennek így jövője? Hogyan tudnám vele megbeszélni?