Tudom ra a valaszt, de egyszeruen nem tudok lepni. Tanacsok?

3 eve vagyunk egyutt a parommal, viszont most kezdek eljutni arra a felfedezesre, hogy egy narcisztikus emberrel vagyok egyutt.

2es fel evig tenyleg olyan volt mint valami tundermeseben meg tenyleg azt ereztem hogy na a mi kapcsolatunk az tenyleg igazi szerelem. Fel eve viszont fokozatosan elkezdett lebomlani ez az egesz…

Eleinte csak annyi volt, hogy igy konkretan 0-24 ben csak a telefont nyomkodta teljesen mindegy volt ha kerdeztem vagy mondtam valamit meg se hallotta, viszont ha en leultem akar egy pillanatra is akkor mar egybol az volt, hogy egesz nap nem csinalok semmit.

Kesobb mar nem jarkaltunk el sehova egyutt de en se menjek mar el mert nem akar itthon maradni egyedul ( honapok ota a munkahelyem es az otthonom kozott ingazok).

Jelenleg ott tartok, hogy eltaszitott tolem mindenkit, senkivel nem beszelhettem igy megszakadt minden kapcsolatom, egesz nap moshatok, fozhetek, takarithatok, kinyalhatom en az egesz hazat sem eleg mert semmi nem jo amit csinalok. Egyebkent nem segit nekem semmiben, a szemetet nem kepes kivinni. Ha itthon van, az egesz napja abbol all hogy vagy a szamitogepe elott ul vagy a telefonjat nyomkodja es ennyi.

A szexualis eletunkrol ne is beszeljunk…. 3 honapja semmi… 1 honapig konkret minden nap beprobalkoztam aztan annyi visszautasitast kaptam hogy a kedvem is elment tole teljesen.

Ha jonnek a hugaek vagy az apjaek akkor adja a szepet meg a jot egyebkent meg le vagyok sz@rva.

Par hete beszelni akartam vele errol az egeszrol, elmondtam neki hogy en nem erzem jol magam igy es ugy erzem magam mint valami bejarono, es megkertem hogy ha azt szeretne hogy vege legyen akkor beszeljunk rola mert nem szeretnek rossz viszonyban elvalni ha mar nem szeret. Ebbol egy oltari nagy balhet csapott es elkezdte ecsetelni, hogy o szivet lelket beleteszi ebbe a kapcsolatba es en nem tudom ertekelni, ezutan mikor rakerdeztem, hogy ez miben nyilvanul meg, akkor kaptam egy olyan pofont, hogy elkezdett omleni a ver az orrombol. Fogtam magam felalltam es elkezdtem osszepakolni a cuccaimat, (egyebkent nem lenne hova mennem de ott tartottam hogy a kocsiban is jobb lenne az elet mint itt) mire o utanam jott es szo szerint terden csuszva sirva konyorgott hogy ne menjek es hogy nem igy akarta stb stb..

Itt maradtam…

1 hetig minden szep volt meg minden jo, most ugyan ott tartunk.

Ejszakankent mar sirva fekszek le aludni, annyira tartok a masnaptol…

A legnagyobb bajom hogy borzasztoan szeretem igy nem lennek kepes arra, hogy csak ugy itthagyjam illetve nem is tudnek hova menni…

Olyan idoszakomban cseppent az eletembe, amikor rettentoen magamalatt voltam (apukam halala).

Borzasztoan el vagyok keseredve… En 22/L o pedig 26/F aztan nagyon ugy erzem hogy fiatal vagyok ahhoz, hogy ezeket el kelljen viselnem.

Tippeket illetve sztorikat szivesen olvasnek hasonlo cipoben jaroktol, es ki hogy lepett ki egy ilyen kapcsolatbol?