Szerintetek érdemes lenne elhagynom a férjem, ha csak annyni a bajom vele, hogy rasszista, szexista, önző és ideológiailag, értékrendileg nem vagyunk egy hullámhosszon?

Amúgy jól megvagyunk, nem kell sok neki, csak kaja, szex, foci, meg hogy ne idegesítsék a gyerekek. Sajnos nélküle anyagilag nehezebb helyzetbe kerülnék és valljuk be 40 évesen, két gyerekkel, anyagi problémákkal nem biztos hogy jobb lenne. Nyilván nem tudom szeretni a férjem, de úgy meg tudom játszani magam, hogy ellegyünk, havi 1-2 szexet kibírok vele, itthon meg legalább élhetnék nyugalomban, élhetnék a hobbijaimnak vagy a gyerekeimnek, nem hajtásban és nyomorban miután az ex akkor is ugyanúgy része lenne a gyerek miatt az életemnek. Ráadásul ami miatt szakítanék, az kb sok társkeresőre igaz (huszévest akar dugni 40 évesen, idegbeteg ha kiömlik a kakaó a földre stb, féltékeny, sajnálja a pénzt a másikra költeni mert bizalmatlan). Nem vagyok átlag feletti nő sem. És hát Ti mit választanátok? Kényelmes életet, ahol kicsit elszeparálódtok a férjetektől és kiépítettek egy minimális egzisztenciát arra az esetre ha mégis lecserélne arra a a bizonyos húszévesre, vagy hajtás és új élet?